Írtam Kass János fejére

2010-10-29 Nol presszó

NolPresszózni hívtuk Háy Jánost, azaz felmásztunk vele a házuk tetejére. Az írótól azt tudakoltuk: hogyan képzeli a nemlétet, megérte-e kamaszként kiugrani az ablakon egy lány kedvéért, és hisz-e a földre szállt angyalokban. Meredek és durva dolgokról is beszéltünk, meg arról, csak baloldali lehet-e az értelmiségi gondolkodás. Többek között ezeket láthatják a videón. Akinek ennyi jó kevés, olvassa el, mi maradt ki a kisfilmből.

NolPresszó: Szeretnéd, ha valamelyik színdarabodbólmanga- vagymeseverziót, képregényt készítenének?

Háy JáNos: Nem tudom, attól függ, ki vetné fel, és milyen szándékkal... Azt elárulhatom, nem véletlen, hogy a színdarabjaimból nem készültek filmek.

NolPresszó: Nem engedted?

Háy János: Nem, de nem azért, mert a film esküdt ellensége vagyok. Hanem, mert nem éreztem, hogy olyan alkotó nyúlna hozzá, akinek épp olyan fontos az anyag, mint nekem.

NolPresszó: A színháznál mindig azt érezted, ezek szerint.

Háy JáNos: Nem, de a darabot a színháznak írom, s a színházi megfogalmazás nemmerevíti be az anyagot, bármikor készülhet egy újabb rendezés. De gondolj például a Tótékból készült Fábri Zoltánfilmre, az Isten hozta, őrnagy úr!-ra. Borzasztó nehézmost őrnagyot vagy Tótot játszani Latinovits és Sinkovits után. Nem szeretném, ha a Gézagyerek Gézája egyfajta megoldásban rögződne. A színdarab attól érdekes és izgalmas, hogy az új rendezésben az új színészeken keresztül újraértelmeződik.

NolPresszó: Az a hiúság sincs benned: akkor többen látnák?

Háy JáNos: Örülnék, ha többen látnának, olvasnának, de ha olyan kompromisszumokkal jár, amelyek számomra művészi szempontból nem elfogadhatók, akkor a hiúság nem dominál.

NolPresszó: Van olyan alkotó, akinek odaadnád?

Háy JáNos: Volt azért olyan, akitől megkérdeztem, hogy nem akarja-e megcsinálni. Azt mondta, rengeteg a duma benne, nagyon nehéz lenne képi nyelven újra megfogalmazni.

NolPresszó: Mi volt a legszokatlanabb tárgy, amire verset, novellát, ötletet írtál?

Háy János: A legkülönfélébb fecnikre, papírokra, fadarabokra, ami éppen kéznél volt. Meg Kass János fejére. Nem a ténylegesre, hanem amit ő gyártott. Az egyik legutolsó én voltam, aki az általa készítettműanyag fejsorozatra írt, rajzolt. Olyan elődeim voltak,mint például Kurtág György, Juhász Ferenc és Somlyó György.

NolPresszó: Emlékszel,mit rajzoltál?

Háy János: Mivel általában három figurát szoktam rajzolni, hagyományos szomorúmanókat, igazi ördögöket és valódi angyalokat, e három közül valamelyiket vagy mindhármat. Képzőművészetileg könnyű a memóriámat feleleveníteni. Amúgy alig tudok valamit kívülrőlmegjegyezni, nem tartozom azon szerzők közé, akik röptében képesek idézni maguktól.

NolPresszó: Mi az, amit nem vesz be a gyomrod?

Háy JáNos: A velős pacalt meg a szalontüdőt. Meg sok mindent. A rosszindulatot, az irigységet, a jajveszékelést, a jajistenemezést, az állandó panaszkodást, ezekre nem jól rezonálok. Biztos szoktam én is, nem hiszem, hogy az ember ki tud ebből lépni, ez afféle nemzeti sajátosság nálunk, de legalábbmegvan bennem a szándék, hogy ne csináljam. Az irigység, amit én szörnyű rossz tulajdonságnak tartok, nem jellemző. Aki irigy, soha nem tud örülni saját életének, annak, hogy azt a sorsot, amit él, épp ő élheti le. Ezen a környéken, ahol most vagyunk, rossz azt látni, hogy az ország legjobb kondíciói között élő emberek milyen sokat panaszkodnak, mennyire elégedetlenek az életükkel. Ahelyett, hogy örömet tükröznének a többi ember felé, akinek tényleg szörnyű a sorsa.

NolPresszó: A tízparancsolatbólmelyikkel nem tudsz azonosulni?

Háy JáNos: Hogy a szombatot megtartsam, mert katolikus vagyok. Nekem a vasárnap működik. A tízparancsolatot a maga klasszikus formájában számtalan kritika érheti. Például a ne paráználkodj! mit jelent a mai korban? És mit jelentett ötezer évvel ezelőtt? Ahogy ezt a húszas vagy ötvenes években értették, vagy ahogy ma is a bigott vallásosok, úgy nem tudok ezzel a parancsolattal azonosulni. Azért az alapvető morális paradigmákat betartom. Nem ölök embert...