Hiába, mióta kitört nálunk a forradalom, nagyon sokat nevetünk az élet apró örömein. Örvendek neki, hogy a csütörtök esténként sugárzott Jelfogó olyannyira komolyan veszi szórakoztatásunkat, hogy – idézem – „a számokon és jelszavakon túli valóságot igyekszik megmutatni, azt, hogy miképpen hatnak a politikai döntések a mindennapi életre”.

Az eddigi adásokból megállapítható, hogy kormányunk döntései pozitívan hatnak mindennapi életünkre. Az első Jelfogóban Borsod-Abaúj-Zemplén megye javuló közbiztonságáról készült szép, kerek, összefogott riport, amelyben riporterünk azt mondta: „barátságos helyiek fogadnak, akik nem győzik dicsérni a rendőrök munkáját, a közbiztonságot szintúgy”. A műsor vendége a mosolygós Pintér Sándor belügyminiszter volt, akihez a következő kedves szavakkal fordult Halász Zsuzsa szerkesztő-műsorvezető: „Ezeket a képeket látva, miniszter úr, úgy érzékeltük, hogy legalábbis ezekben a falvakban az érzet utolérte az intézkedéseket. Mi történt?”.

Később bejátszottak egy riportot Arló községről, amelynek elkeseredett polgármestere azt mondta: „várjuk a következő gyilkosságot”. A kedves Halász Zsuzsa elkomorodott, hogy a magyar emberek ilyen szomorúságokat mondanak, s azt kérdezte a mosolygós Pintér Sándortól: „Mit lehet tenni? Mert hát ez nyilván a békés lakosságot is befolyásolja”. Majd a műsor végén következett a pozitív példa, a szabolcsi Rozsály község bemutatása, ahol a mindennapokban vidáman sül a tepertő, boldogan sikong a köszörű, elégedetten röfög a malacka, és nevetgélve dolgozik a derék, magyar nép a krumpliföldön.

Hibák persze még vannak. Sírnak a kommunisták által megvezetett devizahitelesek, ömlik a kiprivatizált vörös iszap, kormányunk azonban a helyén van, és október 31-re minden borsodi árvízkárosult „elemi lakhatási körülmények közé kerül”. Halász Zsuzsa építő szándékkal meg is kérdezte az újjáépítési illetékest, hogy nem lehetne-e kitolni az október 31-i határidőt, s meglepődött a válaszon: „nem, mert jön a tél”.

Betekinthettünk a Margit hídon folyó munkálatokba is, s ezzel kapcsolatban megtudhattuk: „egy riporternek nem nyilatkozhat a nép dolgos fia, vagyis a munkásember, csakis azok, akiket a sajtóosztály delegál”. Hiába, mióta kitört nálunk a forradalom, rend van. Kübekházára pedig beköltözött a boldogság. Újra megnyílt ott az iskola. Riporterünk elénk tárja a valóságot: „több mint két év után ismét gyerekzsivajtól hangos az udvara, termei és folyosója. A polgármester szívesen vezeti körbe az érdeklődőket a megszépült, új iskolában”.

Hibák azonban továbbra is vannak. Szívják vérünket amultik, hogy riporterünket idézzem: „folyamatos részükről a beszivárgás”. Kiderül, hogy a népnyúzó külföldi tőkések elleni küzdelem a boldog jövőnk záloga – igaz, kisebb bakiként lehet elkönyvelni, hogy a Jelfogó vendége, Csáki György közgazdászprofesszor nem osztotta ezt a nézetet. „Vannak magyar áruházláncok is, azokban talán alacsonyabbak az árak?” – kérdezte Halász Zsuzsát, aki ezen rendesen meghökkent, de azért gyorsan kivágta magát, s azt felelte: „Nem tudom. Valószínűleg nem, de más a stílus”.

Kár, hogy a szívélyes adásrendező ekkor elfelejtett szólni a hangosnak: most add a tapsot.

Jelfogó műsor