Veress Ferenc már 1881-ben szeretett volna egy fotómúzeumot létrehozni Budapesten. De vannak azért frissebb törekvések is e tárgyban: a múlt század nyolcvanas éveiben is folyt a keresés, akkor Féner Tamás és Katona István vezetésével, hogy megfelelő helyet találjanak a fotótörténeti gyűjtemény elhelyezésére, ám nem jártak sikerrel. A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1991-ben éppen azért hozta létre a Magyar Fotográfiai Alapítványt, hogy megteremtse az állandó fotómúzeumot. Sikerült. Igaz, nem a fővárosban, hanem Kecskeméten, egy zsinagógaépületben lelt otthonra a Magyar Fotográfiai Múzeum (MFM). Az akkorKincses Károly vezetésével működő intézmény munkatársai viszont idővel rájöttek, hoszszú távon mégsem megoldás a kizárólag kecskeméti helyszín, főleg a szűkös lehetőségek miatt. Ezzel párhuzamosan, nyugati áramlatok hatására hazánkban is felértékelődött a fotográfi a. Felvetődött megint, hogy talán mégis Budapesten volna a legjobb helyen egy szakmúzeum.

Az MFM egyébként idén hárommillió forintot kapott az államtól. Az összeg csekély mivoltára magyarázat, hogy nem állami gyűjteményről van szó, a Baki Péter vezette alapítványi intézmény a helyi és megyei önkormányzattól is független, igaz, a Katona József téri zsinagógát a megyétől „kapták” használatra. Szabadon (mondjuk épületvásárlásra) felhasználható forrásokkal egyáltalán nem rendelkeznek, rendszerint konkrét projekttámogatásokat kapnak az állami és európai szervektől, szponzoroktól, amelyek minden fillérjével el kell számolniuk – magyarázza Baki. Pedig az összesen 100 négyzetméternyi kiállítóhellyel rendelkező múzeumnak igen nagy szüksége volna a bővülésre: már a raktározás is gondokat okoz.

Mostanában azonban mintha felgyorsultak volna az események. Baki Péter szóbeli megállapodást kötött Incze Zsolttal, a Millenáris Nonprofit Kft. vezetőjével, amely szerint a budai kulturális épületegyüttesben lehetőség volna egy, az MFM kiállításainak állandóan helyet biztosító tér kialakítására. Ez a terv talán már jövőre megvalósulhat.

Ami talán még ennél is jobb hír: Baki Péter a Magyar Fotográfiai Alapítvány színeiben másfél éves tárgyalássorozat után nemrég írt alá szándéknyilatkozatot a Walker and Williams Investment Group Hungary ZRt.-t képviselő Petrovszky Gáborral arról, hogy a Budaörsön készülő Tópark projekt keretében egy új, direkt erre a célra létrehozott múzeumépületbe költözhet a Magyar Fotográfiai Múzeum. Ezzel egyrészt megoldódnának a raktározási problémák, s az intézmény – jelenleg csak kutatók számára elérhető – szakkönyvtárát, levéltárát is megnyithatnák az érdeklődő nagyközönség előtt is. Másrészt viszont, s ez a látványosabb része a terveknek, állandó és tematikus tárlatoknak is jutna hely bőven.

Az igazgató azt mondja, akkor sem szeretnék otthagyni Kecskemétet, ha a legjobb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, vagyis valóban létrejön a Tóparkba megálmodott helyszín, és a Millenárison is állandó helyet kapnának. A múzeum, amely nagyon fontos szerepet tölt be Kecskemét kulturális életében, továbbra is jó és stabil együttműködésre törekszik a megyeszékhellyel.

A projektek megvalósulása persze nem jelentené, hogy a Magyar Fotográfiai Alapítvány automatikusan több pénzből gazdálkodhat. A Millenáris esetében viszonylag egyszerű a képlet. A nonprofit kft. adná a helyet, Bakiék a szakértelmet és a képeket. A Tópark beruházóival folytatott tárgyalások során pedig kiderült: a projektgazdák felépítenek egy irodaházat, amelynek remélt bevételeiből, nyereségéből működhet majd a több ezer négyzetméternyi kiállítóhely, raktár és könyvtár. Ehhez jönne még a beruházás valamennyi négyzetmétere után a bérlők által fizetendő úgymond kulturális járulék, amely szintén gyarapítaná a múzeum forrásait. De miért éri meg ez az egész egy magánberuházónak? Pláne, hogy – mint kiderült – a Walker and Williams a jövőben sem szerezne tulajdonjogot a fotókra, letétbe sem helyeztetné azokat, ilyenformán az alapítvány tulajdoni integritása abszolút sértetlen marad.

– Szerintem csak elsőre tűnik úgy, hogy lemondanak a profit egy részéről. Úgy látom, komplex rendszerben gondolkodnak, amelyhez a bevásárlóközpont, a sportpálya, az iskolák ugyanúgy hozzátartoznak, mint a kulturális intézmények – mondja Baki Péter. A teljes beruházás mintegy 350 milliárd forintos költségének egy százaléka, azaz körülbelül 3,5 milliárd jutna a fotómúzeumra. Amelynek falai között – Baki reményei szerint –nem kizárólag a Magyar Fotográfiai Múzeum lelhetne otthonra, hanem több fontos, eddig rendezetlen sorsú hazai magángyűjtemény is. Például Gadányi Györgyé, amelyet Kelet-Európa legnagyobb fotótechnikai kollekciójaként tartanak számon, vagy a Kardos Sándor tulajdonában lévő, több százezer képből álló, jelenleg egy garázsban állomásozó Horus Archívum is. Mindkét gyűjtő rábólintott a kezdeményezésre.

A befektetői szándékok és a gazdasági folyamatok függvényében körülbelül öt év múlva valósulhat meg a terv, az újonnan létrejövő múzeum antréja egy, a magyar fotográfia történetét feldolgozó nagy kiállítás lenne. Baki azonban fontosnak tartja azt is, hogy legyen egy hely, s ez volna a tervezett múzeum, ahol a világhírnévre vergődött magyar fotóművészek, Brassai, Kertész, Moholy-Nagy, Munkácsi vagy Capa alkotásaiból állandó válogatás látható.

Ha minden jól megy, nemsokára Veress Ferenc is megnyugodhat.

Hervé 100

A Fotóhónap 2010 hivatalos nyitóeseményeként tegnap volt a premierje a Szépművészeti Múzeumban a Lucien Hervé 100 című kiállításnak. A magyar származású képző- és fotóművész életművének keresztmetszetét bemutató tárlaton 100, újonnan a múzeum tulajdonába került képet láthatnak az érdeklődők. Az 1910-ben Elkán László néven született Hervé 18 évesen hagyta el Magyarországot, egyéves bécsi intermezzo után Párizsban telepedett le. Fotográfusi pályája 1939-ben indult el, ekkor kezdett fényképezni egy magazin számára. 1949-ben találkozott Le Corbusier-vel, s a híres építésszel szövődő, egyre mélyülő barátsága döntő befolyással volt későbbi karrierjére is. Hervé végigfotózta Le Corbusier összes alkotását, aminek nyomán a kor több jeles építésze is felkérte épületfotózásra. Életművének legnagyobb részét ezek a fotók adják. A Szépművészetiben azonban épületfotói mellett Párizs-tematikájú műveit, neves kortársairól készített portréit, az utca emberét többnyire arc nélkül megörökítő képeit, absztrakt alkotásait is láthatjuk, s jutott hely az idős művész saját lakásában készített fotográfiáknak is. No és persze a művész munkamódszerét, kapcsolatrendszerét feltáró dokumentumoknak. A roppant gazdag, több százezer kockát számláló életmű százdarabos szeletét a három évvel ezelőtt elhunyt Hervé özvegyével közösen válogatta a 2011. január 23-ig látogatható kiállítás két kurátora, Gebauer Imola és Baki Péter.