Nem megközelíthetetlen, de nem is bratyizós. Bernie Ecclestone tekintélye megkérdőjelezhetetlen, köszönhetően a Forma–1-ben betöltött pozíciójának, nem kevésbé tehetősségének. A Forbes magazin idei „gazdaglistáján” az előkelő 212. helyet foglalja el négymilliárd dollárra becsült vagyonával.

A self made man kifejezést mintha rá találták volna ki. Csakugyan a semmiből „csinálta meg” magát; a családi hagyományokat folytatva legfeljebb halászhajó-kapitány lehetett volna, akár az apja, és mára talán volna egy jól menő halkereskedése. Őt azonban nem vonzotta a tenger, annál inkább érdekelték a műszaki dolgok. Tizenhat évesen döntött úgy, hogy elég az iskolából; motorokkal és azok alkatrészeivel kereskedett, szabad idejében pedig versenyzőként próbálkozott – kevés eredménnyel. Annál sikeresebb volt az üzletben: barátjával, Fred Cromptonnal alapított közös céget, amelyből az első adandó alkalommal kivásárolta a társát. Financiális zsenialitását bizonyítja, hogy huszonhét évesen Forma–1-es csapatot vett. A Connaught nem volt mérhető sem a Ferrarihoz, sem a Lotushoz, de még a közepesen eredményes istállókhoz sem, tulajdonosának azonban tekintélyt kölcsönzött. Az 1958-as idényben maga Ecclestone is a volán mögé ült, nem túl sok sikerrel. A monte-carlói, majd a silverstone-i futam selejtezőjében próbálkozott, ám nem futotta meg a limitet: úgy vallhatja magát Forma–1-es pilótának, hogy hivatalos versenyen egyetlen kört sem tett meg...

Egy tragédia miatt majdnem örökre búcsút vett a Forma–1-től: versenyzője, Stuart Lewis-Evans halálos balesetet szenvedett a Marokkói Nagydíjon. Néhány évnyi pauza után menedzserként tért vissza: Jochen Rindt ügyes-bajos dolgait intézte. Igazán sikeres egymásratalálás volt az övék: az osztrák 1970-ben világbajnok lett. Posztumusz világbajnok, ugyanis a monzai futamon életét vesztette. Ecclestone úgy érezte, fátum ül rajta, az újabb tragédia miatt ismét eltűnt a Forma–1 világából.

Ezúttal két évig bírta benzingőz nélkül: 1972-ben megvásárolta a Brabham-istállót. Ez már jegyzett csapat volt, tulajdonosának „szava volt”, és Ecclestone élt is a lehetőséggel. Javaslatára hozták létre a Forma–1-es konstruktőrök szövetségét, a FOCA-t: olyan akkori és későbbi mogulok részvételével, mint Colin Chapman, Ken Tyrrell, Max Mosley vagy éppen Frank Williams. Ecclestone ekkor már nem kispályázott, határozottan a csúcsra tört. A Brabhammel – konkrétan Nelson Piquetvel – két világbajnoki címet is nyert, mégsem habozott eladni az istállót, ugyanis komolyabb tervei voltak holmi futamgyőzelmeknél. A kereskedelmi és tévés jogok értékesítésében látta a jövőt, és nyert.Megalapította máig prosperáló cégét, a Formula One Managementet: a nyolcvanas évek közepétől megkerülhetetlen tényező lett, az idő múlásával tekintélye megkérdőjelezhetlenné vált. A konfliktusokból rendre győztesként jött ki, megannyi bojkottfenyegetést és lázadást élt túl; ezek az alkalmi sikerek tovább erősítették pozícióját.

A nyolcvanadik születésnapját ma ünneplő Ecclestone életvitele – mesés vagyona dacára – akár puritánnak is nevezhető. Tekintélyes gyűjteménye van Forma–1-es autókból, ám azokat nem mutogatja; aki már láthatta a kocsikat, az bizton Bernie barátjának mondhatja magát. Amikor Londonban tartózkodik, reggel kilenctől délután ötig az irodájában dolgozik, a munkát legfeljebb fél órára függeszti fel, amíg egy közeli pubban megebédel. Korán tér nyugovóra, partikra nem jár, testőre nincs, ahová lehet, gyalog megy. Magánélete tabu, sok muníciót nem ad a bulvárlapoknak. Az egyetlen, vele kapcsolatos igazi szenzációt 1985-ben szolgáltatta, amikor feleségül vette a nála 28 évvel fiatalabb és éppen enynyi centiméterrel magasabb Slavica Radicot. A horvát származású Armani-modell két lányt szült, majd 2009-ben ráunt férje üzleti elfoglaltságaira, azokból fakadó távolléteire, és elvált. (Jellemző, hogy amikor a feleség elhagyta az Ecclestone-rezidenciát, a családfő éppen a Brazil Nagydíjon tette tiszteletét.) A fájdalomdíj összege nem ismert, mindazonáltal a brit újságok nem mulasztották el érzékeltetni a valószínűsíthető nagyságrendet: amikor a biztosítási mogul John Charman 2006-ban különvált a feleségétől, 48 millió fonttal lett szegényebb... Ecclestone természetesen a válásáról alkotott véleményét sem kürtölte világgá, maradt a rezzenéstelen üzletemberimázsnál. Azért akadt újság, amely szerint a zseniális üzletember még a szakításból is „jól jött ki”, hiszen az egykoron 50 millió fontért vásárolt, 15 hálószobás kastélyán 57 millióért adott túl...

Az idősebb lány, Tamara valószínűleg úgy gondolja, hogy az Ecclestone-oknak kutya kötelességük kiszolgálni a bulvárt, legalábbis egy-egy akciója erre enged következtetni. Időről időre merész fotói jelennek meg, annak ürügyén, hogy valamilyen ügyben szót emel. Hol a szőrmék, hol a hízott libamáj ellen tiltakozik.

Ecclestone a Forma–1-es futamok 95 százalékán manapság is megjelenik. Általában csütörtökön érkezik, az európai versenyekre magángépén, a tengerentúliakra menetrend szerinti járattal. Praktikusan berendezett kamionjában reggeltől estig tárgyal. Mindig akad látogató, megvitatandó probléma vagy aktuális projekt: jövőre történetesen a gumiszállító cég cserélődik. Újabb és újabb országokba viszi el a Forma–1-et: a száguldó cirkusz történetének egyik legjelentősebb szerződésére éppen a napokban került pecsét; 2014-től Orosz Nagydíjat rendeznek Szocsiban. A kontraktus egyik aláírója természetesen Ecclestone volt, a másik Vlagyimir Putyin...

Ecclestone általában kényesen ügyel a megnyilvánulásaira, megszólalásai mégis kavartak már vihart. Egyszer azt találta mondani, hogy „Ayrton Senna halála nagy szomorúságot okozott, de végül jót tett a Forma–1-nek. Sok ember, aki addig nem is hallott róla, a balesetének köszönhetően kezdett el érdeklődni a sportunk iránt”. A fentieket a Folha di Sao Paulo című brazil napilapnak nyilatkozta. Utólag tagadta, hogy ilyet mondott volna, ám az interjút készítő újságíró több rádiónak eljuttatta a beszélgetésről készült hangfelvételt. A The Timesban megjelent véleménye ellenben kiverte a biztosítékot: Adolf Hitlert és Szaddám Huszeint dicsőítette – szavait azzal tompította, hogy ilyeneket természetesen szörnyű kimondani –, megemlítve, hogy erőskezű vezetők voltak, olyanok, amilyenek manapság nincsenek. Sikerült egy kevéssé szerencsés mondattal magyar vendéglátóit is megsértenie, amikor a Parlamentben Szent István koronáját kínai bóvlinak gondolta.

Mindezek dacára pozíciója megingathatatlan, hozzá mérhető karizmatikus utódjelölt nincs a láthatáron. Hiába is lenne, a nyugdíjba vonulás nincs a napirenden, mind az érintett, mind tisztelői – vagy éppen ellenfelei – elképzelhetetlennek tartják a távozást. A születésnapja ürügyén készített Guardian-interjúban az ünnepelt ezt mondta: „Mi a különbség, hogy az egyik nap 79 éves az ember, a másikon meg már 80? Semmi. Annyi biztos csupán, hogy úton leszek. Valahonnan valahová”.

És ezzel össze is foglalta a lényeget.