Brókerek, részvényesek, bankárok egy hónapon át azzal szembesültek: amikor be- és kiléptek a milánói tőzsde ajtaján, egy 11 méter magas, márvány kézfej nézett le rájuk, mely egyetlen ujját, a középsőt emelte magasba. A tőzsdén jót nevettek rajta, és a milánóiak is helyénvalónak érezték itt a szobrot. Ez volt talán Cattelan milánói kiállításának egyedüli darabja, mely vita helyett tetszést aratott, annyira, hogy felmerült: akár ott is maradhatna a tőzsde előtt.

A New Yorkban hihetetlenül kreatívként, hazájában viszont botrányszobrászként ismert Cattelan a maga módjan elégedett. A legfelvilágosultabb olasz városnak tartott Milánó nem engedte, hogy térden imádkozó Hitlert ábrázoló plakáttal reklámozza műveit, a dóm előtt nem állíthatta ki a döglött lovat ábrázoló alkotását (a krisztusi INRI felirattal), magasba tartott középső ujját azonban szívesen állította fel a tőzsde elé. „Ha kéritek, Milánónak ajándékozom!” – üzente Cattelan.

Egy hónap is bőven elég volt – válaszolta az önkormányzat. A város nem felejtette még el, hogy 2004-ben arra ébredt: az egyik park faágain kötélen függő gyerekek lógnak. Természetesen bábuk, melyek azonban teljesen igazinak tűntek. A kortárs művészetben tapasztalatlan járókelőket sokkolta a látvány.

Felháborodást okozott a ’99-es velencei biennálén kiállított szobra is, melyen meteorit csapta agyon II. János Pál pápát. A La Nona Ora (A kilencedik óra) című szobrot a Christie’s közel kilencszázezer dollárért árverezte el.DeCattelan a legtöbbet kereső kortárs olasz művész azután is, hogy az idén tavasszal, New Yorkban 8 millióért vásárolták meg egy portréját. Ezen egy padlón vájt lyukból Cattelan arca néz ki. A szobor érdekessége, hogy csak lyukas helyiségben lehet elhelyezni.

„Cattelan nem művész, hanem zseniális kirakatrendező, akit nem szabad futni hagyni”–tanácsolta Milánónak a műkritikus Philippe Daverio. Arra emlékeztetett, hogy a latinul digitus impudicusnak nevezett szégyenujj ábrázolása már az ókorban is elterjedt volt, ráadásul korunk markáns kifejezési eszköze. Az Északi Liga vezére, Umberto Bossi is előszeretettel emeli a magasba. Míg Milánó habozik, Bologna már jelezte: szívesen látja a szobrot, és odaállítja, ahová a művész akarja.