A moly.hu néven futó netes közösségi oldalt 2008 végén találta ki egy könyvbarát pesti tipográfus-újságíró, Nagy Bence. Tulajdonképpen kínjában: természetes közegéből, a belvárosból meglehetősen távolra, Rákospalotára költözött átmenetileg, így nem tudta olyan intenzíven követni, amit addig oly intenzíven követett: mit olvasnak barátai, ismerősei és főleg: mit szólnak ahhoz, amit olvasnak.

Az induláskor mindössze egyetlen könyv volt látható az oldalon – az alapító aktuális olvasmánya –, a baráti-ismerősi kör, majd az addig ismeretlen érdeklődők csatlakozása után azonban irgalmatlan tempóban kezdett bővülni az adatbázis: a tizenötezret meghaladó, jellemzően tizenhat és harmincöt év közötti, derékhadát nézve egyetemista-főiskolás vagy nem túl régen végzett tagság a mai napig kishíján félmillió elolvasott könyvet jelölt meg. És nem tudni, hol a vége. Öt éve még You-Tube se volt, és most nem tudjuk, mi jön a Facebook- és a Twitter-korszak után – jegyezte meg Nagy, aki szerint a fejlődés tempóját elnézve mindenesetre nem volna meglepő, ha egy év múlva ilyenkor már a 50 ezret közelítené a Moly-tagok száma.

A Facebook-forma közösségi oldalt persze nem adatbázisnak szánták, pláne nem olvasásszociológiai felmérésnek, tehát nem csak az látszik, hogy mennyit és mit fogyasztanak manapság, sőt pillanatnyilag a bibliofilek. Az olvasmányokat először is értékelni lehet, méghozzá többféleképpen. Van egy ötcsillagos minősítési lehetőség és egy szöveges, amely voltaképpen könyvkritikai opció, annyi különbséggel, hogy a bejegyzések rövidebbek, személyesebbek, mint ahogy azt egy klasszikus könyvkritikától megszoktuk. Mindemellett arra is mód van, hogy az olvasmányokat menet közben kommentálják egymásnak a tagok, mi több, a site a gyors és célirányos könyvcsereberélésben, adásvételben is segít – és még mindig nem soroltuk fel a teljes kínálatot. A moly.hu mindent egybevetve tehát egy reprezentatív méretű és összetételű csoport által folyamatosan frissülő orientációs fórum, amely segít eligazodni: mit válasszunk olvasmánynak (és persze mit ne). Nagy Bence szerint a közösség hiteles forrás, először is, mert nagy, másodszor, mert heterogén, harmadszor pedig, mert a piac nem befolyásolja: egyetlen tagja sem kap fizetést azért, ha egy írásművet felmagasztal vagy lehúz.

A moly.hu-hoz csatlakozott közösség preferenciái csak részben mutatnának átfedést egy országos vagy régiós vizsgálat eredményeivel. Itt elsősorban a szépirodalom és az igényesebb lektűr a téma, a „nagyon alja ponyva” – ahogy Nagy fogalmazott – szinte fel sem bukkan.

A közösség nem csak virtuálisan érintkezik. Ott vannak mindjárt a csereberék – ehhez nyilván fizikailag is találkozni kell –, de rendszeresek az összejövetelek, amelyeket eddig különböző budapesti pubokba szerveztek. Az egyik ilyen szeánszon koncertet adtak, ahol sok egyéb mellett egy molyos hölgytag megzenésített, meghangszerelt verse is elhangzott – egy szintén Moly-tagokból verbuválódott zenekartól. Mi több, karitatív megmozdulásuk is volt: összeállítottak egy száznegyven könyvből álló gyűjteményt, és az egészet odaadták a körmendi kórháznak. Ez lett az intézmény könyvtára. Az egyik könyvkiadó munkatársaként dolgozó Nagy Bence családi vállalkozás keretében, mondjuk úgy, mellékállásban működteti az oldalt. Bár komoly hirdetői is vannak, a moly.hu-ból megélni egyelőre még nem lehet. Talán egy év múlva.

Maga az olvasás egyelőre javarészt a való világban zajlik