A költemény nem képezte részét az 1984-től haláláig koszorús költőként is szolgáló irodalmár végső, Születésnapi levelek címen kiadott összeállításának. Miután a szabad vers formában írott vallomás konkrét részleteket közöl arról, mivel töltötte Hughes az utolsó órákat Plath öngyilkossága előtt, valójában a gyűjtemény hiányzó láncszemének számít. Az amerikai költőnőt a saját vívódásait és végzetét felvillantó, röviddel a halála előtt megjelent Az üvegbura című regénye avatta kultikus irodalmi személyiséggé.

Hughes írásait, dokumentumait, beleértve leveleit és kiadatlan költeményeit nemrégiben adományozta özvegye a brit nemzeti könyvtárnak. Itt akadt rá, Carol Hughes tanácsát követve a New Statesman vonatkozó számát vendégszerkesztőként jegyző irodalmár és médiaszemélyiség, Melvyn Bragg. Plath harmincéves korában vetett véget életének, 1963-ban. Ezt követően Ted Hughes szüntelen támadások célpontja volt, amiért alkoholizmusával és szexuális kicsapongásával tönkretette a házasságot, megsemmisítette Plath utolsó naplóbejegyzéseit, majd vitathatóan szerkesztette meg posztumusz publikációit. Hughes nyilvánosan soha nem foglalt állást a történtekkel kapcsolatban. Plath halála után néhány évvel kezdett el leveleket írni két gyermeke anyjának emlékére. A Farrar, Straus & Giroux kiadó gondozásában 1998-ban megjelent Születésnapi levelek nyolcvannyolc költeményt tartalmazott, Hughes számos irodalmi díjat kapott értük.

Az Utolsó levélnek legalább három befejezetlen változata maradt fenn, a legkorábbi egy kék iskolafüzetben, azaz Hughes érezhetően kínlódott a tragédia előzményeinek és körülményeinek megörökítésével. Nem elég, hogy elhagyta fiatal feleségét AssiaWevill kedvéért – ő hat évvel Sylvia halála után előbb meggyilkolta kislányát, majd ugyanúgy a fejét sütőbe téve gázzal ölte meg magát, mint Plath –, hanem őt is megcsalta Susan Alliston költőnővel.

A 150 soros költeményben „bódult szerelmi életét” teszi felelőssé Sylvia kétségbeeséséért. A versből kiderül, hogy Plath írt és postára adott egy búcsúlevelet, amelyben utal tervezett öngyilkosságára, de a reggel elküldött írás szokatlan gyorsasággal, már aznap délután megérkezett Hugheshoz, aki azonnal elrohant Plathhoz. A költőnő „arcán különös mosollyal” elégette a levelet, és biztosította férjét afelől, hogy minden rendben van. A február 11-i öngyilkosságot megelőző hétvégét Ted Hughes Susannal töltötte abban az ágyban, melyen korábban feleségével osztozott. Megindító az a hosszú szakasz, amelyben Plath a jeges londoni utcákon egy működő nyilvános telefonfülkét keres, és többször is eredménytelenül hívogatja hűtlen férjét. A gondos édesanya egyébként alaposan körberagasztotta a gyerekszoba ajtaját, és a kiságyak mellett tejet és kekszet helyezett el, mielőtt kinyitotta volna a gázcsapot.

Az utolsó éjszaka eseményeinek rekonstruálása után a levél felidézi azt a pillanatot, amikor telefonon egy hang, melyet a költő gondosan kiválasztott fegyverhez vagy injekcióhoz hasonlít, hidegen közölte vele a négy szóba tömörített hírt: „Your wife is dead”. Meghalt a felesége.

A The Guardian napilapban megjelent jegyzetében a házaspár korábbi közös barátja, Al Alvarez kritikus „főtlennek” minősíti a verset, és úgy érzi, ennek oka Hughes lelkiismeret-furdalása. „Képtelen volt a maga által teremtett káoszból egy jó költeményt kihozni.” Melvyn Bragg is a „sajnálkozás és bűntudat” megnyilvánulásának nevezi a levelet, amely „kerek egésszé teszi a történetet”. Carol Ann Duffy, a jelenlegi koszorús költő Shakespeare tragédiáihoz hasonlítja a verset, amely „mélyebb és sötétebb mindannál, amit Hughes alkotott”.

A New Statesman honlapján több, kézzel írott és nehezen kibogozható vázlat fénymásolata is megtalálható. A teljes költemény géppel írott formában nehezen található meg a világhálón, bár néhány irodalmi blogger engedély nélkül feltette. A www.democraticunderground.com portálon elérhető verzió látszik közülük megbízhatónak.

Érezhetően kínlódott