– Több mint két éve beszélünk arról, hogy egyre kevesebb az artmozik nézője. Innen már csak egy lépés, hogy valaki azt mondja, nincs is rájuk szükség.

– Ez a veszély fennáll. Mindazonáltal politikai döntés kérdése, hogy egy városban szükség van-e artmozikra. De tudni kell, hogy noha 2007 óta valóban folyamatosan csökkent a budapesti artmozik látogatottsága, még az idén is mintegy 450–500 ezer látogatóval lehet majd számolni. Ez még mindig példátlanul magas szám, mintegy 40–50 ezres értelmiségi törzsközönség meglétét jelenti. Tizenkét mozi huszonkét terméről van szó: tehát nemcsak a multiplexekben, de itt is érzékelhető a túlkínálat. Szükség van rájuk, de nem annyira, amennyi jelenleg üzemel.

– Korábban kellett ennyi?

– Igen, mert néhány évvel ezelőtt mintegy 800–900 ezres nézőközönségről beszélhettünk, ám időközben radikálisan megváltoztak a piaci körülmények. A nemzetközi piacon kétháromszorosára ment fel a filmek jogdíjköltsége, és miközben csökkent a látogatottság, egyre veszteségesebb lett egy-egy új bemutató. A Budapest Film Zrt. forgalmazó leányvállalata, a Budapest Film Kft. is az utóbbi évekbenmármintegy 50–60millió forintos üzleti veszteséget szenvedett el a minőségi filmek bemutatásán. Az a közel 20 évig jól működő modell, hogy a cégcsoport egyéb, nyereséges vállalkozásaiból finanszírozza a kulturális szolgáltatással járó hiányt, 2010 végére működésképtelenné vált.

– Melyek voltak ezek a nyereséges vállalkozások?

– Többek között a DVD-üzletág. A függetlenek között piacvezetők tudtunk lenni, az erre a célra létrehozott ADS Kft. számottevő nyereséget termelt. A sikertörténetek közt azonban első helyen a Corvin mozit kell említeni, amely az átépítését követően, 1997-ben 1,4 millió látogatóval negyedik helyezett volt a multiplexek világranglistáján. Aztán megjelentek a multinacionális konkurensek a vonzáskörzetben, amikor pedig elkezdődött a Corvin sétány-beruházás, lehetetlenné vált a parkolás, valamint az egész környék építési területté változott, így majdnem a felére esett vissza a látogatószám és a bevétel. De hozzá kell tennem, hogy két-három évvel ezelőtt még a Művész és a Puskin mozi is képes volt nyereséget termelni.

– Nem említette a Mammut mozit, amely szintén Budapest Film beruházása volt, de eladták.

– Ez az egyik legjobb üzleti döntésünk volt. Akkor váltunk meg tőle, amikor láttunk, hogy néhány éven belül, betudhatóan a növekvő konkurenciának, az üzemeltetés nem maradhat nyereséges. Azóta megduplázódott a város multiplex-kapacitása, ugyanakkor a nézőszám itt is csökken. Igaz, a bevétel nőtt, de ez a 3D-hullámnak köszönhető. A Mammut multiplex értékesítéséből keletkezett bevételből visszafi zettük a hiteleket, műszaki tartalékot képeztünk, továbbá támogattuk az artmozik működését és a művészileg értékes filmek forgalmazását.

– Ez a beszélgetés a budapesti artmozizásról szól. Mégis felvetődik a kérdés, hogy van-e jövője a műfajnak a főváros határain kívül?

– Hosszú ideig én voltam az Országos Artmozi Egyesület elnöke, de később csak a budapesti szervezet vezetését vállaltam. Úgy látom, csak ott van létjogosultságuk az artmoziknak vidéken, ahol egyrészt az önkormányzat támogatást tud biztosítani számukra, másrészt van egy olyan többnyire fiatal, értelmiségi, egyetemista bázis, amelyikre rá lehet építeni egy vetítőhelyet. Az az út, amelyet sok vidéki mozis választott, hogy a túlélés érdekében a négy-ötszáz fős, hagyományos kereskedelmi mozit kinevezte artmozinak, és ennek a fennmaradásáért küzd minden eszközzel, totális zsákutcának bizonyult. Elnökként nem is akartam olyan érdekeket képviselni, amelyek mögött szakmailag megalapozatlan törekvések állnak.

– Ha a főváros új vezetése úgy dönt, hogy megtartja az artmozikat, milyen feladatok állnak előttük?

– Bevett európai gyakorlat, hogy az önkormányzat szerepet vállal a hálózat anyagi fenntartásában. Budapesten egészen tavalyig az artmozik fenntartását, fejlesztését a város nem támogatta, ezt a feladatot a Budapest Film Zrt. végezte el. Idén mintegy 80 millió forintot kaptak az artmozik, de más területeken is sürgető a beavatkozás. Például évi 30–35 minőségi, mégis közönségbarát, elsősorban európai filmre lenne szükség. Az ezzel járó terjesztési veszteség éves szinten körülbelül 150 millió forint. Ráadásul a magyar filmkínálat híján van a nagy nemzeti sikereknek: bár az utóbbi években csaknem megduplázódott a bemutatott magyar filmek száma, a látogatottságuk radikálisan csökkent.

– Ha megnézzük a bemutatott filmek számát, nem sokkal maradunk le a néhány évvel ezelőtti adatoktól. Továbbra sem érthető, hova lettek a nézők.

– Kicsi, jelentős tőkeerő nélküli forgalmazók, kis filmeket hoznak be a saját mozijaik számára, mégpedig jóval a nemzetközi bemutatók után, amikor már a netről is elérhetők. A minőségi fi lmkínálat titka a frissességben is rejlik. A száz fő fölötti arttermek vetítési technikáját pedig digitalizálni kell.

– Ez utóbbit az állami támogatással kiépített e-cinema rendszer volt hivatva megoldani. Csakhogy ez nagy bukás lett. A minősége gyatra, sokak szerint le kéne szerelni, és kidobni az egész rendszert.

– Ez a kis-, dokumentum- és rétegfi lmek tipikus terjesztési csatornája. Viszont tény, hogy a kvázi közönségfi lmek jogtulajdonosai nem járulnak hozzá az ilyen technikával való terjesztéshez, ezért ha az artmozik versenyben akarnak maradni, ki kell építeniük a multiplexekben is alkalmazott, úgy nevezett 2k-s digitális vetítőket.

– Mindez együtt mennyibe kerülne a fővárosnak?

– Az összes budapesti artmozi éves működési támogatására 80–100millió, a forgalmazás támogatására mintegy 150 millió forint kellene. Ez együtt alig több, mint egy átlagos színház éves támogatása. Ezen felül egy egyszeri segítségre is szükség lenne, mégpedig a már említett digitalizálás érdekében. Ha hat-nyolc nagyobb teremmel számolunk, ennek darabja körülbelül 25 millió forintot jelent. Ezekre szükség van, ha meg akarjuk tartani az évi félmilliós fővárosi artmozis forgalmat.

– Nagy tervek. Hogy fogja ezt a város teljesen új vezetőgárdáján keresztülvinni?

– Erre nekem nehéz választ adnom, mert az én vezetői megbízásom 2011-ben lejár, a várható városvezetésnek pedig már a nyáron jeleztem, hogy nem ambicionálom a kinevezésem egy újabb ciklusra. De nem akarom megkerülni a kérdés lényegét. Szerintem a budapesti artmozihálózat jövője az új cégvezető szaktudásán, de leginkább lobbierején múlik. Azon, hogy a döntéshozókkal el tudja-e fogadtatni: a hálózat fontos, megőrzendő kulturális értéke a városnak. Aztán képes lesz-e elérni, hogy az önkormányzat költségvetésébe bekerüljenek a szükséges pénzügyi források.

Port Ferenc szerint a mainál kevesebb artmozira van szükség