Sajnálatos: amiképpen az egyetemek és főiskolák megszabadulnak diákjaiktól, úgy szabadul meg tagságának egy részétől a belvárosi könyvtár is. A frissen végzetteknek már nem kell se szakkönyv, se tankönyv, többségük soha, egy kis részük pedig csak hoszszú évek után tér vissza a jó öreg bibliotékába.

Az ún. aktív korúak távolról sem akkora könyvfalók, mint a diákok: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Andrássy úti fiókjában alig tizenöt százalékát adják a teljes tagságnak, a három aktív évtized olvasásszociológiai szempontból tehát inkább a passzivitás korszaka. Érthető persze, az ember ilyenkor inkább karriert épít, családot alapít, hobbikertet ápol. Harminc és hatvan között némi túlzással csak azok járnak könyvtárba, akikben leküzdhetetlen olvasási vágy tombol, és nincs erejük mindent megvenni, amire kedvük szottyan. De ők se jönnek túl gyakran, a tapasztalatok szerint úgy havonta egyszer – kezdte felrajzolni a képet a fiókot vezető Novák Péter.

Ahogy azonban eljön a jól megérdemelt nyugdíjaskor, fordul a kocka. Ugyanott, az Andrássy úton a hatvan év felettiekből áll össze a látogatók derékhada – több mint harminc százaléka –, és a látogatások száma is megháromszorozódik. Ebbe a körbe természetesen bele kell kalkulálni azokat a nem keveseket is, akik majdnem kizárólag újságot olvasni érkeznek nap mint nap. Ezen sokat lehet spórolni, már csak azért is, mert nemhogy az újságot nem kell megvenni, de ha az ember elmúlt hetven, még csak beiratkozni sem szükséges.

Az aktív korúak és a nyugdíjasok olvasmányválasztása között amúgy gyakorlatilag nincs különbség. A zöm leginkább a krimikért – a kordivatnak megfelelően ezen belül is a történelmi környezetben játszódó (kosztümös) bűnügyi sztorikért – és a romantikus regényekért rajong, vagy isis. Ebben a két kategóriában pillanatnyilag egy Nora Roberts nevű szerző munkái a legkapósabbak, tekintve, hogy az író több lábon áll, vagyis semmit sem bíz a véletlenre: hol krimivel, hol romantikus történettel rukkol elő. Legkeresettebb könyve momentán a Jégvirágos történetek, a Halálos születés és az O’Hurley család-folyam. A romantikus irány másik igen népszerű reprezentánsa Victoria Holt, aki olyan alkotásokkal örvendeztette meg a műfaj iránt fogékonyakat, mint például Az olasz nő és a Kígyóasszony. Ott van aztán Elizabeth Adler a Ház Amalfin és a Kalifornia mindent visz című bestsellerével és hasonlóan kapósak Luanne Rice (Hallgatag rózsák) Nicholas Sparks (Igaz hittel) és Kathrine Stone (Caroline naplója) könnyfacsaró regényei is – tudtuk meg.

A krimifronton még mindig jól teljesítenek a klasszikusok: Simenon, Agatha Christie, Ed McBain, Raymond Chandler, Irving Wallace és a közelebbi kedvencek, Stephen King, Dan Brown, Dean R. Koontz. De már új rablói vannak a nyárnak, amilyen például Juan Gómez-Jurando, Bernard Cornwell és a Világsikerek című sorozatban magyarított Greg Iles, Lee Child, Douglas Preston, Paul C. Doherty.

Ami a szépirodalmat illeti, most – ki tudja miért – némileg élénkült a rendszerváltás előtti favoritok (vagy fénykorukat akkor élő) szerzők iránti kereslet. Egészen szépen forog Fejes Endre Rozsdatemetője, Sántha Ferenc Húsz órája és Az ötödik pecsétje, Szabó Magda és Moldova György könyvei (tőle főleg az Utolsó töltényre kíváncsiak). Van ugyanakkor két olyan szilárdan népszerű alkotó, akit a rendszerváltás előtt nemigen ismerhettek a honi olvasók: Márai Sándor és Wass Albert.

A szépirodalom azonban a felsoroltakkal együtt sem szerepel jól a könyvtári statisztikában: a legfrissebb top 50-es listára mindössze három veretes alkotás fért rá, Faludy György A pokol tornácán, a nemrég elhunyt Békés Pál Csikágó (gangregény) és Tolvaly Ferenc Tibetben a lélek című műve – összegzett Novák Péter.