NolPresszó: Szereted a szerepjátékokat?

Palya Bea: Járok színházi impróra, ahol csak ezzel szórakozunk, és imádom. És van nekem egy sztárság elleni belső szerepjátékom. Három emberről szól: Lapay Tündikéről, Ignőről és Pálya Béláról. Ezek egy bizonyos intézmény tagjai, jó, elmondom, a kurvaképzőé. Az Ignő, az igazgatónő, Tündike a kommunikációs osztály egyszemélyes személyzete és vezetője, Pálya Béla meg a karbantartó. E-mailben élik életüket, azaz élem én. (Lázas állapotomban találtam ki 2008 végén.) Tündike az a figura, aki szerintem én lettem volna, ha Bagon maradok. Petőfi-verset olvasnék a szoboravatón, mindenkiről mindent tudnék és én lennék, mondjuk, a tanácselnök szeretője. Tündikének vaskos poénjai vannak, káromkodik.

NolPresszó: Veszekedni szeretsz, illetve békülni?

Palya Bea: Nem szeretek veszekedni, de nem vagyok konfliktuskerülő. Célravezetőbb megmondani még a legkínosabb érzéseket is, akár azt, hogy szeretőd van, akár azt, hogy dühös vagy valakire, hogy két plasztikus példával éljek. Persze ennek nagy az ára, mert az embernek ilyenkor szégyenérzete lesz vagy bűntudata. Ez a veszekedés-békülés a mostani életemben ritkán fordul elő a nyílt kommunikációm miatt.

NolPresszó: Azt mondtad: a mostani életed. Azt honnan datálod?

Palya Bea: Áprilistól nagy változások történtek. Például a februári egy hónapos mexikói utazásomon volt egy halálközeli élményem. A tenger lesodort a szikláról. Majdnem benne maradtam, szerencsére mégsem, elég komoly sokk ért. Segítőként bent lehettem egy szülésen május elején. Úgy alakult, hogy pont egy barátnőm szült, pont otthon szült, pont két utcával mellettem, pont itthon voltam és pont ráértem. Nagy és mély élmény volt. Meg láttam még egy halálesetet. Ezek a transzcendentális élmények afelé tereltek, hogy engedjem el, amit el kell… Az összes kapcsolatom nagyon jó. Most lennék a helyemben, és vagyok is. Semmi feltételes mód: vagyok.

NolPresszó: Tényleg szeretsz játékszer lenni?

Palya Bea: Csak az. Leginkább önmagam játékszerévé akartam válni, játszani hagyni magam. Ciklusváltásban vagyok. Ezt leginkább úgy tudnám megfogni: egy falusi lány Bagtól a Carnegie Hallig, aki mindenkinek bizonyítani akart. Aztán 15–18 év komoly éneklős szakmaiság után csak játszani akar. Ennek Kapolcs fontos állomása volt. Csináltuk a Palya-udvart, amelynek elvileg én voltam a közepén. De én csak egy voltam a többi közül, semmi sztárság. A harmadik naptól gátlástalanul élveztem: mélyen, felszabadultan, gyermekien.

NolPresszó: Van olyan zene, amit erotikusnak tartasz?

Palya Bea: Meshell Ndegeocello Bitter című albuma végig az, a Beautiful című szám leginkább, a Satisfy is nagyon erotikus, Herbie Hancock és Stevie Wonder St. Louis Blues című száma és Lara Fabian Bambina című száma.

NolPresszó: Sajátjaid közül?

Palya Bea: A Lovermant nagyon erotikusnak tartom meg a Holdat, a Psychéből és az Egyszálénekből is sok mindent. AMacskatangót szintén és a Szépszemű szeretőmet. A hangokkal való bánás is erotikus viszonynak fogható fel. Az erotika mint az életszerűség szimbóluma.... izgat, de azért nem adja magát.

Infó:  A NolPresszó A NolTV állandó rovata