Most pedig, amikor a világ mozgóképkultúrája újabb korszakváltáshoz érkezett, az első magyar 3D-s filmet is az ismeretterjesztés műfajában alkotta ezúttal egy nagykanizsai műszerész-fotós, Gráner József. A csodálatos univerzum című, csaknem 50 perces alkotás a Naprendszert és a galaxisokat mutatja be. Gráner moziplanetáriumában „működés közben” látjuk a világegyetemet, és szakszerű magyarázatot is hallunk hozzá.

Míg A táncz az Uránia Tudományos Színház előadását illusztrálta egykoron, a mostani kísérlet tíz budapesti és néhány vidéki moziban látható. Máris számos vélemény olvasható róla a világhálón. Ezek egy része a robbanó hatású Avataron és hasonló akciófilmeken nevelkedett ízlést tükröz, és inkább elutasító. Más észrevételekben érdemi kritika, elismerés egyaránt előfordul. – Magam is látom a hibákat, és kijavítom őket – mondja az egy személyben rendező, szerkesztő, vágó, producer Gráner. Magyarázatként említi, a még nem teljesen kész változatot nyáron megmutatta a mozisoknak, akik vetítésre elfogadták, és rögtön az ősz eleji filmnapokra tűzték ki. Emiatt kapkodnia kellett.

– Ami viszont a film lassú stílusát illeti, az szándékos – teszi hozzá, megjegyezve, kezdetben nem gondolt mozis forgalmazásra. A pesti Planetáriumban szerette volna bemutatni az anyagot (később ez is megvalósul). – Jobb ezt a filmet kényelmesen, figyelmesen végignézni, eszembe sem jutott „akciódús” vágásokat beletenni – magyarázza. E mellett szól, hogy hiányosak a közönség természettudományos ismeretei. Az egyik bökkenő éppen az, hogy a témában képzetteknek keveset, a képzetleneknek pedig talán túl sokat mond a film. Hátha még túl gyorsan is mondaná…

Azt gondolnánk, hogy az a Gráner József, aki életében mind össze néhány hónapot dolgozott rádió- és tévészervizben, az utóbbi két és fél évtizedben különféle vállalkozásokat gründolt, és jelenleg 32-féle saját tervezésű fagylalt- és süteménykészítő gépet szállít nemzetközi piacra, kellő anyagi alapot teremtett e bizonyára költséges hobbi finanszírozásához. De kiábrándít: nem olyan költséges foglalatosság ez, az ő technikai felszerelése – három számítógép és néhány program – csupán százezrekbe került. Íróasztalánál „bütykölve” rakta össze a 3D-s filmet. – Nem a technika itt a döntő, hanem a fantázia és a jó ötlet – fűzi hozzá. A galaxisokat persze nem saját kezűleg fényképezte, felhasználta képügynökségek, csillagászok fotóit az összeállításhoz, amelyet szakemberekkel lektoráltatott.

Mondhatni, jól startolt a hazai mozikban A csodálatos univerzum: az első héten 1600 néző váltott rá jegyet csak Budapesten [összehasonlításképpen: az ugyancsak azon a héten bemutatott új magyar játékfilm nézőinek száma nem érte el a száz (!) főt]. És egyre több mozi kéri a filmet olyan vidéki városokban is, ahol nincs még 3D-s vetítőberendezés. – Nem gond, viszem a saját projektoromat, és lejátszom – mondja erre a filmkészítő. Elkezdődik a mű európai vándorútja: egyelőre Svájcban, Romániában, Szlovákiában vetítik majd, de ehhez a kísérőszöveget fel kell venni németül, románul, szlovákul, és meg kell találni hozzá a megfelelő narrátorokat. Emiatt egyelőre elhalasztotta a tervezett folytatást: az emberi test titkainak 3D-s felfedezését.

Egy ember + három számítógép...