A majdnem gondolatolvasó
Találjon meg egy eltűnt markológépet: egyszer ezzel hívták fel Breiner Tamást. Vagy keressen meg eltűnt személyeket, oldjon meg bűntényeket, gyógyítson meg betegeket! Ilyenkor kénytelen közölni, hogy rossz személyhez fordultak, még ha ezzel csalódást kelt is.
De a közönségnek rendszerint nem kell csalódnia benne. Tamás megkéri például az egyik nézőt, hogy gondoljon egy gyermekkori barátjára, akivel évek óta nem találkozott – ő pedig kitalálja az illető nevét. Vagy azt kéri valakitől, hogy gondoljon egy egyszerű rajzra – amelyet ő a színpadon reprodukál.
Hihetetlen dolgok ezek. Természetfeletti képességek? Ugyan! – legyint a mentalista.
Orosz rulettet is játszik néha a színpadon. Töltött fegyverek közé tesz egyet, amely nincs megtöltve. Ezután a nézőkre bízza a fegyverek összekeverését, majd azt, hogy melyiket nyújtják oda neki. Magyarán a nézők kezébe adja a testi épségét. Ha nem tudná befolyásolni a választásukat, igencsak pórul járna…
Akár bevallja, akár nem, minden mentalista bűvészként kezdte a pályafutását. Breiner Tamás nem csinál belőle titkot, sőt direkt elmeséli, ha szélhámossággal vegyített legendát szeretne maga köré építeni. Ám van egy nagy különbség. A bűvész trükköket mutat, és ehhez eszközöket használ – a mentalista ugyanúgy illúziót teremt, de az előadás közben nem tűnik el semmi, és kellékek sincsenek. A gondolatolvasás illúziója mindennél hatásosabb. Lelkesen nézte gyermekkorában a Bűvész című amerikai tévésorozatot, amelyben a címszereplőnek fehér Corvette-je volt, és bűnügyeket göngyölített fel: van ennél fantasztikusabb foglalkozás? Jöttek hát a bűvészdobozok, az egyre bonyolultabb trükkök, és kamaszként Tamást már komolyan érdekelte ez a hivatás. Önálló műsort állított össze, versenyekre járt: egyszóval, kezdett bűvésszé válni.
Civil szakmára is készült azért, a középiskola után külkereskedelmet tanult. Sokáig fuvarozócégeknél foglalkozott vámügyekkel, majd egyetemen elvégezte a kommunikáció szakot. De tizennyolc éves korától bűvészként is rendszeresen fellépett, a példaképe David Copperfield volt. A mentalista műfaj már ekkor izgatta, ám túl fiatalnak érezte magát az effajta produkciókhoz. Idővel mégis mentalistaelemeket épített be a műsorába, és végül eljött az idő, amikor már csak ez foglalkoztatta. A kiválasztott című 2008-as tévéműsorban a nagyközönség is mentalistaként ismerte meg őt, és ettől kezdve Breiner Tamás „leszámolt” a bűvészmesterséggel.
A televízió amúgy is sokat segített abban, hogy a mentalizmus bekerüljön a köztudatba. Két tévésorozat is (A mentalista, Hazudj, ha tudsz!) bemutatja ezt a tevékenységet, persze nem kevés túlzással.
Gondolatolvasónak is hívhatná magát Tamás, de ez csupán a mentalizmus egyik ága. Vegyül az ő előadásába más is, például befolyásolás: anélkül, hogy a néző észrevenné, azt teszi, amit a mentalista akar. Vagy azt az illúziót kelti a publikumban, hogy meg tudja jósolni a jövőt. Csakhogy a 37 éves Breiner Tamás nagyon vigyáz ezekkel a szavakkal, mert nem szeretné, ha kuruzslókkal, csalókkal, tévés jövendőmondókkal kevernék össze.
Hiteles legyen: Tamás szerint erre épül egy mentalista-előadás. A legelején mindig közli a nézőkkel, hogy nincsenek természetfeletti képességei. Amit látni fognak, különféle technikák (bűvészet, pszichológia, megtévesztés) keveréke – de ezt a vallomást nem tartja illúziórombolónak. A produkció attól működik, hogy nagyon sokan még így is hisznek benne. Pedig Tamás „csak” megtanulta és kitapasztalta, miként lehet felismerni a valóságot vagy befolyásolni az embereket. Azt vallja, hogy a tudomány által kutatott jelenségeket szimulál a színpadon, és mindenre van racionális magyarázat. Elég bemenni egy nagyobb könyvesboltba, és jó néhány olyan művet lehet vásárolni, amelyek segítenek jobban megérteni a szakmai fortélyokat.
Sherlock Holmes üldögél a szobájában, doktor Watsonnal békésen pipázik, s amikor belép a kuncsaft, ránéz, és rengeteg mindent elmond róla. „Na, ez tipikus mentalistaprodukció!” – kiált lelkesen Breiner Tamás. Teljesen tanulható dolgokat emleget, testbeszéddel vagy pszichológiával foglalkozó könyveket tényleg garmadával találni az üzletekben, könyvtárakban. Vagy ott az amerikai FBI által is tanított cold reading (hideg olvasás) technika, amely segít ismeretlen emberekről képet alkotni.
Más kérdés, hogy a szakirodalom felkutatása még fényévekre áll a jó mentalista-előadástól. Tamás a legendás bűvészt, Rodolfót idézi, aki azt mondogatta, hogy tud szaxofonozni, hiszen látott már szaxofonost: felül kell fújni, lent pedig nyomogatni.
Noha a természetfeletti jelleget határozottan tagadja, annyit Tamás is elismer, hogy egy mentalistaprodukció megdöbbentő és elgondolkodtató tud lenni. Gyakran azzal hívják fel, hogy az előadás után napokig töprengtek rajta, miként történhetett meg mindez. (Legközelebb október 16-án új műsorral lép fel a Spinoza Színházban.)
A hétköznapokban viszont nem kezdi kutatni az embereket, nem próbál a gondolataikba látni. „Sokkal egyszerűbb megkérdezni” – ad pofonegyszerű magyarázatot. Kísérletezni családi körben szokott. Ha kitalál valami újat, első körben a feleségén, Zsófin teszteli le, vagy (nagyobb szabású produkció nál) áthívja a szomszédokat. Ötéves lánya még túlzottan ifjú célcsoport lenne.
Nem biztos, hogy otthon minden elsőre sikerül, bár arról sem szabad megfeledkezni, hogy a színpadi körülmények teljesen mások. Előfordult, hogy a neje megjegyezte: ez nem lesz jó, mert az illető arra fog gondolni, hogy… Mire a mentalista közbevágott: amikor ott áll a színpadon, refl ektorfényben, biztosan nem ezen töri majd a fejét.
Jó érzés járja át, amikor látja, hogy tátva marad a nézők szája. Mint minden előadóművészt, Breiner Tamást is a közönség reakciója élteti. Bárhová megy, azt tapasztalja, hogy az emberek ki vannak éhezve a csodára. De siet hozzátenni, hogy kívülről nézve egy mentalista élete sokkal izgalmasabb, mint belülről; a mindennapjait ő sem gondolatolvasással tölti.
Nem nagyon hiszek neki.
Aztán gyorsan eszembe jut: ezt most látja rajtam?
