A kettős vagy ennél is többszörös nemzettudatról tud mesélni a római La Sapienza egyetemen drámaelméletet tanító professzor asszony. Huszonegy éves koráig nem is volt állampolgársága, mivel a háború előtti években Itáliába költözött magyar édesapja az utolsókig nem akart olaszszá válni, így lányát huszonegy éves koráig országnélküliként kezelték. „Sehova nem tartoztam, akárhova utaztam, külön engedély kellett hozzá” – mondta el lapunknak Antonella Ottai.

Kevesek tudták eddig Rómában, hogy a két háború közötti magyar színháztörténettel foglalkozó Ottait e téma felé húzza a szíve. Magyarul ugyan nem tud („Apám nem tanított meg rá. Magyar volt az anyanyelve, de németül, olaszul, franciául ugyanolyan jól beszélt”), de olaszként is jobban terjeszti hazánk kultúráját, mint néha mi, magyarok tesszük. A szicíliai Sellerio kiadónál megjelent 137 oldalas könyvecske felfedi az Ottai család igazi, monarchiabeli történetét. Az Il croccante e i pinoli – A ropogóstól a tobozmagig. Antonella lánya 2010-ben férjhez megy, és a családi asztal titkait kéri édesanyjától.

A generációk óta egymásnak átadott ételekkel együtt az olasz anya a família történetét is átörökíti lányára. Így derül ki, hogy az olaszos nevű Ottai nagypapát eredetileg Österreicher Józsefnek hívták. A harmincas években beleszeretett egy abruzzói lányba, és a berlini mérnöki karrier helyett feltalálóként és fordítóként teremtett egzisztenciát Rómában. Itt a magyar–abruzzói pár soha nem érezte jól magát: se a férj, se az Appenninekben máshoz szokott feleség konyhakultúrájához nem tartozott hozzá a paradicsomos szószos tészta, mégis ezt ették olasz mivoltuk bizonyítására.

Idős korára Róma lett a harmadik hazája az apai nagyanyának is, aki liguriai zsidó kereskedő család lányaként Konstantinápolyban született. Első férje a magyar Aladár volt, aki elsőként nyitott mozit Bulgáriában. A család magyarsága ’56-ban tört elő, amikor József és lánya, Antonella napokon át a rádiót hallgatva tekerte a spagettit: „csak a Pó folyó ’51-es áradása és egy nyolcvanas években történt gyerektragédia váltott ki Itáliában akkora részvétet, mint az ’56-os magyar események”.

A hat recept közül egyetlenegy magyar csupán: a tokányé. De külön fejezettel ér fel az a mákos rétes leírása, melyet az egykori római magyar étteremben az ’56-os menekült, Rózsi néni sütött. „Ilyet azóta még Magyarországon sem ettem” – írja. Magyar étterem viszont azóta sincs Rómában.