„Bolond lennék leszólni az Oscart”
– Mindig lenyűgözött, ha egy filmben az újságíró és a művész viszonyát firtatják. Személyes tapasztalatok inspirálták?
– Elképesztően nehéz dolguk van az újságíróknak, már ha az a cél, hogy az alany őszintén megnyíljon, és olyan információkat, gondolatokat is megosszon velük, amilyeneket mással nem. A filmben a Jeff Bridges által játszott idősödő zenészt lenyűgözi a fiatal újságírónő őszintesége, és teljesen megnyílik előtte. Ezt nemcsak elérni nehéz egy valós szituációban, hanem eljátszani sem könnyű.
– Ön hányszor volt őszinte az interjúi során?
– Ó, én mindig igyekszem az lenni. Úgy gondolom, hogy ha mellébeszélnék, akkor félrevezetném az olvasókat, és sosem érthetnék meg, hogy miért is rendeztem meg egy filmet. Fogalmuk sem lehetne, milyenek az érzéseim, tapasztalataim ezzel kapcsolatban. Elismerem, hogy a legtöbb színész az interjút is egy-egy szerepnek fogja fel, de nekem tényleg nincs semmi titkolnivalóm.
–Miért épp egy countryénekesről akart mesélni?
– Mert ezt a muzsikát hallgatom gyerekkorom óta, az első zenei emlékem is a countryhoz kapcsolódott. Ez egy igazán őszinte műfaj, a dalok színtiszta élettapasztalatokból fakadnak. Egyfajta térképek az élethez, ráadásul univerzális nyelven szólnak az emberekhez. Ezek a dalok tudatosították bennem, hogy én is történeteket akarok másokkal megosztani. Amikor Thomas Cobb regényéből írtam a forgatókönyvet, arra törekedtem, hogy a legfontosabb előadókból is benne legyen egy darab a karakterben: Merle Haggard, Johnny Cash, Waylon Jennings és Kris Kristofferson is visszaköszön a filmben.
– Hosszú évek óta színész, de rendezőként vált igazán világhírűvé. Ez nem zavarja?
– Dehogynem, nagyon bizarr helyzet. Azért is vágtam bele íróként, majd rendezőként az Őrült szívbe, hogy végre kifejezhessem magam. Színészként – hacsak nem jut egy remek szerep, engem pedig ez eddig elkerült – ez manapság képtelenség. Ha ezek után nem számítanak rám színészként, inkább csak rendezőként, részemről még az is rendben van: tisztában vagyok vele, hogy előbb kapok majd direktori feladatokat, mint komoly szerepajánlatokat.
– Pedig a független filmezés sokkal kockázatosabb üzlet. Az Őrült szív is majdnem eltűnt a süllyesztőben, amikor a gyártó Paramount Vantage bezárt a válság miatt.
– Minden gondolkodó, gondolatébresztő film létrehozása kínszenvedés. Még Martin Scorsesének is meg kell küzdenie, hogy egy terve eljusson a vetítőkig. Ez mindig is így volt. Ami itt valóban újszerű probléma volt, hogy a gyártó Paramount Vantage bezárásával gazdátlan lett a film, ez pedig hatalmas hátrány, mert egyszerűen kiesett a gépezetből. Óriási mázlim volt, hogy a Fox Searchlight felkarolta a vállalkozást. Az is óriási mázli volt, hogy Robert Duvall és Jeff Bridges szerepet vállalt benne. Olyan, mintha kapásból pókert osztottak volna, így jók maradtak a film esélyei a túlélésre.
– Ha már szóba hozta Robert Duvallt, úgy hallani, hogy ő az ön mentora.
– Így van. Nagyon közeli barát és szakmai példakép, ő az, akit én leginkább művésznek érzek. Ha látta a filmjeit, akkor tudhatja, hogy rendezőnek is zseniális. A titka, hogy elképesztően jól ismeri az emberi magatartást. Ő korunk Picassója, Beethovenje. Azt tanultam tőle: az alkotótársaimnak kellő teret kell biztosítanom, hogy ők maguk fedezzék fel az emberi lét és viselkedés érzékeny részleteit, mert ekkor kapom vissza tőlük a legjobb teljesítményt. Mivel ő volt az Őrült szív egyik producere, ő nekem adott hihetetlenül nagy mozgászszabadságot, hogy sikerre vagy bukásba vigyem a filmet. Ha ő nincs, akkor film sincs. Csak akkor kezdtek komolyan venni, amikor meghallották, hogy ő kiállt mellettem.
– Azt nyilatkozta, hogy a film két Oscar-díja nem sokat jelent önnek.
– Hát igen, ez egy elég nyakatekert idézet volt tőlem. Nekem sokkal fontosabb, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a filmhez, de bolond lennék leszólni az Oscart. A díjak segítségével ugyanis sokkal több emberhez jut el a mű. De ez a film tényleg nem azért készült, hogy Oscart kapjon. Máris hozzáteszem: számos ilyen készül manapság. Hovatovább Jeff Bridgesnek már legalább négy Oscart kellett volna kapnia több évtizedes pályafutása során. Ismételni fogom magam: szerencse. Szerencse, hogy most végre megkapta, ami kijárt neki.
– A kritikák Darren Aronofsky Pankrátor című művéhez hasonlították az Őrült szívet.
– Ez egy nagyonmegtisztelő párhuzam, mert a Pankrátor remek film. Végül is tényleg sok a hasonlóság. Mindkettő középpontjában egy kiégett férfi áll, akinek a múltbeli tettek jóvátétele a célja, hogy kapcsolatot teremtsen a gyerekeivel. De mivel körülbelül egy időben forgott a két film, ez az egybeesés csupán a véletlen műve.
