Megoldások pénz nélkül
– Sosem tartotta a Cine-Regio közgyűlését korábban Kelet-Európában – mondta Keresnyei János, a Dél-dunántúli Filmalap vezetője, a CinePécs Filmfesztivál művészeti igazgatója. Hozzátéve: óriási megtiszteltetésről volt szó, továbbá a hazai producerek példátlan kapcsolatépítési lehetőségekhez juthattak, ugyanis most még csak el sem kellett utazniuk ahhoz, hogy a legfontosabb európai szakmai kapcsolatokat megszerezzék. De mielőtt igencsak előreszaladnánk, érdemes feltenni a kérdést: mi is egy filmalap feladata? Charlotte Applegren, az európai regionális filmalapokat tömörítő Cine-Regio főtitkára szerint három alapvető tevékenysége van egy jól működő alapnak és az azokat tömörítő szervezetnek: tapasztalatcsere a hasonló szervezetekkel, a filmpolitika alakítása – mind helyi, mind EU-s szinten – és a koprodukciók koordinálása. Ezek legkönnyebben persze közösen mennek, különösen a lobbitevékenység: a Cine-Regio mozgolódása az EU és az Európai Bizottság felé, igen sikeresnek bizonyult.
A Cine-Regio 2006-ban alakult tizenöt filmalap együttműködésével, a tagok száma ma már harmincnégy – 13 EU-tagországból, továbbá Norvégiából, Szerbiából és Svájcból. A legfrissebb csatlakozó – mintegy két hónapja – pedig a krakkói. Természetesen ennél sokkal több ilyen szervezet van a kontinensen, felvetődik tehát, hogy miért csak ennyien, de Applegren szerint nem a létszám a fontos, hanem az, hogy a tagok aktívak legyenek.
Magyarországon is megszülettek már a regionális filmalapok. A pécsi és a győri után tavaly ősszel alakult meg a miskolci. Madaras Péter, az utóbbi szervezet vezetője elmondta: a jelenlegi büdzsé csupán a fenntartási költségekre elegendő, pályáztatni már nem tudnak. Létrehozták viszont a regionális filmarchívumot, mely a városban felelhető mozgóképes kincsek mellett a miskolci CineFest Filmfesztivál eddigi hét évének felhozatalát is tartalmazza, így már több mint háromezer címes gyűjteményről beszélhetünk. Eddig egy nagyjátékfilmet „szolgáltak ki”, Dyga Zsombor teljes egészében Miskolcon forgatta az Utolér című thrillerét, melynek premierje a jövő évi filmszemlén lesz. Madaras felhívja a figyelmet, hogy ezzel a városba több tízmillió forint érkezett „kulturális fronton”. Noha ők nem tudtak beszállni a támogatásba, a filmeseknek a köztereken, közintézményekben forgatott jelenetek miatt megéri elhagyni a fővárost.
Míg Budapesten rengeteg munka és költség leszervezni egy-egy külső vagy belső helyszínt – a helyi önkormányzatok fáradhatatlan „perselyezései” miatt –, addig Miskolcon olcsón vagy adott esetben ingyen, megszerezhető egy iskolabelső vagy köztér. Miközben az engedélyek megszerzése is gyorsabb, egyszerűbb, mert ott az önkormányzatnak is érdeke, hogy egy stáb a városban költse el költségvetése egy részét. A viszonyrendszer már csak azért is ilyen gördülékeny, mert az önkormányzati tulajdonú Miskolc Holding volt a filmalap létrehozója. Hasonló a helyzet Pécsen is: itt is a helyhatóság hozta létre a szervezetet, de források hiánya miatt nem igazán tudják finanszírozni azokat.
Különösen nehéz tehát a dolga az új filmalapoknak Magyarországon, mivel nincs meg a normális működéshez elegendő költségvetésük. Márpedig az európai mintának megfelelő működéshez reális büdzsére lenne szükség. Természetesen sosem fogjuk felvenni a versenyt a gazdag német regionális alapokkal, akik egymásra licitálnak, hogy mennyivel is szálljanak be nagy költségvetésű amerikai produkciókba. (Ilyen volt a V, mint vérbosszú, vagy a Valkűr, de a listát hosszan lehetne folytatni.) Ezzel nem egyszer a magyar filmtörvény által biztosított 20 százalékos adóvisszatérítést is versenyképtelenné teszik. Applegren állítja: egy európai „egészséges filmalap” éves költségvetése mintegy egymillió euró. Természetesen ez nem várható el olyan országok szervezeteitől, ahol még csak kialakulóban van a rendszer – így tudott taggá válni a pécsi divízió. Keresnyei János szerint óriási lehetőség kapujában vannak: a regionális struktúrában való gondolkozás az, ami elmozdíthatja a magyar filmszakmát az európai koprodukciók felé. Egyetért Kőrösi Zoltán, a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezérének szavaival, hogy a magyar film helyét Európában kell megtalálni.
A magyar filmalapok jövője a központi finanszírozástól függ, de úgy is fogalmazhatunk: az új kulturális vezetés döntéseitől. Applegren szerint számos, jelenleg prosperáló tag esetében is hasonló volt a helyzet. Svédországban például, ahol a regionális alapok igencsak megerősödtek, négyen tagjai az euró pai szervezetnek. Tízmillió eurós éves büdzsével működnek, miközben nulláról indultak. Az alapok erősítették meg magát a filmipart, ami korábban vegetált, de ma már évente mintegy harminc nagyjátékfilmet hoz létre. A titkár szerint Magyarországon is ugyanaz a probléma, mint Európa legtöbb részén: minden és mindenki a fővárosba összpontosul.
A CinePécs győztesei
A Védelmező című, Marek Najbrt rendezte cseh film nyerte a II. CinePécs Nemzetközi Fesztivál Proxima-fődíját. Az FNE-Visegrád névre hallgató elismerést Kocsis Ágnes Pál Adrienn című drámája nyerte. Pécs város díját a bosnyák Jasmin Durakovic kapta a Ballada Karimért című művéért, a Focus Fox és a Kodak különdíjában pedig Vladimir Paskaljevic, Az ördög városa direktora részesült.
