A Szentek hárfája mellett a sokrétegű nyelvi igényesség, a cselekmény jól bonyolított szerkezete döntött, amely élvezhető olvasmányként egységbe tudta hozni a valóságos és a regényes elemeket, a különböző korok szociografikus leírását egy rejtélyes gyilkosság nyomozásával és művelődéstörténeti elemekkel – indokolta a döntést Sumonyi Zoltán, a kuratórium elnöke. A korábban inkább irodalomtörténészként ismert szerző lényegében első szépirodalmi művével Szerb Antalt vagy Umberto Ecót juttathatja eszünkbe. Szerb Antal már ismert irodalomtörténészként jelentette meg első regényét, A Pendragon legendát, a tudós nyelvészprofesszor pedig A rózsa nevét. Sumonyi kifejezte reményét, hogy Szilasi László első jelentős irodalmi díja nagy ívű pályát támogat.

A regény révén új város került föl a magyar irodalom térképére: Békéscsaba – Haragos (Árpádharagos) néven. A város történetének időbeli metszetei egy bűnügyi történet „melléktermékeként” tárulnak fel, de bizonyos értelemben a bűnügy is csak ürügy, forma a haragosi világ gazdag tenyészetének bemutatására. A történet szerint 1924 karácsonyán a haragosi nagytemplomban a város szemeláttára egy érthetetlen és rendkívül teátrális gyilkosság történik, tetézve azzal, hogy a helyszínről az áldozat is és a gyilkos is rejtélyes módon eltűnik. A többlépcsős nyomozás története a könyv, de a nyomozás csak „sorvezetőként” szolgál, bár logikája, agyafúrtsága nagyon is kielégíti a krimikért rajongó olvasót.

Az elmúlt 12 hónapban megjelent több száz műcím közül a héttagú zsűri 31 művet elemzett részletesen. Ezekből előbb hetet, majd hármat jelölt a díjra, hogy végül Szilasi regénye vigye el a rangos elismerést.

Szilasi László első jelentős irodalmi díját vehette át