A lakóbizottság nevében
Nem véletlen az sem, hogy a minap nyílt Major Tamás arcai című ideiglenes kiállításon azt is faliújságra szögezték a tárlatrendezők, mit dob ki a Google, ha Major Tamás nevét bepötyögjük. Ő egyébként idén lenne százéves. Nem bántak kesztyűs kézzel Majorral az OSZMI munkatársai: a holmijai közül előhúztak például olyan levelet, amelyet Háy Gyula kiszabadításáért írt 1957 januárjában a színművészeti főiskola tanári kara. Igen ám, de hogy maradhatott nála a Kádár elvtársnak címzett levél, amelyről amúgy hiányzott az aláírása? Csak találgatni lehet.
Az, hogy Majornak mennyire jó politikai kapcsolatai voltak, persze sosem volt titok. Ahogy abban sincs semmi meglepő, hogy ő (is) küldött jellemzéseket színészkollégáiról a pártközpont káderosztályának. A kiállításon olvasható például Benkő Gyuláról, az Ifjúsági Színház művészéről írt 1951-es jelentése, akit amúgy jó képességű fiatalembernek tartott. A nyilas időkben, bár pártsemleges volt, színészetében tehetségén kívül nem sokat fejlődött –írja. Inkább sztár volt, mint színész.
A kiállítás olyan pletykákat is hivatott cáfolni, miszerint a színész-rendező sosem nézte meg a színművészeti főiskola vizsgaelőadásait. Hagyatékában megtalálták például Az élet hídja 1952-es vizsgaelőadásáról írt jegyzeteit, amelyet Kazimir Károly rendezett, és a szereplők között sorolták még Szinetár Miklóst, akivel kapcsolatban azt írtaMajor: okosan játszik. Kazimir kérdőjeles jelest kapott, a kérdőjel a magatartásának szólt, ha jól értelmeztem a fecnit. Szinetárnak szintén ötöst adott, de zárójelbe a ripacs szót firkantotta. De térjünk vissza az állandó kiállításhoz. Ezzel a nem túl csalogató, Szép ház, nagy park közepén címmel Dérynére és Gobbi Hildára emlékeztek a szervezők. Déryné Széppataki Róza ugyanis azt írta naplójában: „a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén – ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek színházban.” És erre reagált Gobbi, mikor több évtizedes munka után emlékhellyé alakította Bajor Gizi egykori villáját, amely már Bajor idejében is a pesti művészvilág kedvelt találkozóhelye volt. „Szép nagy ház, park közepén – talán olyan, amilyennek Déryné megálmodta. Végre együtt vannak, egymás között – hisz már nincsenek a színházban. Remélem, boldogok.”
Az állandó kiállítások nyilván az idők során változtak. Bajor Giziről változatlanul sok minden megtalálható, nyár óta új, modernebb köntösbe csomagolva. Még megnézhetjük az egykori jelmezeket, szekreterét, a róla készült szobrot, a múzeum és lakása makettjét, de már jópofa, forgatható lapú asztalokra ragasztott albumokból olvashatjuk el, milyen volt a magánember és a színésznő.Milyen női fortélyokat használva írt leveleket, és miként epedeztek utána a férfiak. Hogyan rendezte be ruhatárát és lakását, miként készült a szerepekre – mindezeket képekkel, cikkekkel, levelekkel, naplórészletekkel kiegészítve. Felvételről hallható színpadi hangja, bár a mai fülnek kissé idegenül hat, inkább kuriózumnak mondható.
Természetesen külön album szól a múzeumról is, amelyet Bajor Gizi halálának első évfordulóján, 1952-ben nyitottak meg először. A barát és kolléga Gobbi évről évre gyűjtötte az elhunyt pályatársak emlékeit, és bővítette a múzeum kínálatát. Ilyen meghívók készültek akkoriban: „A Bajor Gizi Színészmúzeum újabb lakói szeretettel várják emlékhelyük megnyitására, 1985. május 12-én, vasárnap délelőtt tizenegy órakor. A „lakóbizottság” nevében Dr. Kerényi Ferenc és Gobbi Hilda.” 1988 óta már Gobbi is „lakója” a múzeumnak. Több mint húsz éve mások küldenek a nevében meghívót a megnyitókra.
