Ül egy vak a villamoson és olvas. Én már a készbe ülök bele, a Flóriánon szállok fel, az ülőhely kevés, összesen kettő, nem nagyon van alkalmam válogatni, az egyik egy négyes legbelső sarka, a másik egy, amenetiránnyal szembeni, oda ülök inkább, és nézni kezdem a vakot, amint olvas. Ahogy olvas. Először elszégyellemmagam, amiért valakinek így az arcába bámulok, aztán eszembe jut, hogy hiába néz ő is az én arcomba, úgysem látja, hogy bámulom. Ettől aztán még jobban elszégyellem magam. A fehér botból tudom, hogy vak, azt meg, hogy olvas, onnan, hogy balról jobbra simogatja a lapokat. Megfontolt simogatás ez, mindig ugyanolyan az ujjpálya, néha kicsit megáll azért. Értelmez, nyilván. Az Árpád híd pesti hídfőjénél hangosan felnevet.

Láthatatlan irodalom.

Egy mukkot sem értenék belőle. Az olvasás nekem magától értetődő élmény, már a könyvvásárlás is, ugye, bemegy az ember a (néha ugyan túllégkondicionált) könyvesboltba, órákig szöszöl, beleszagol minden újdonságba, gyönyörködik a borítókban, a tördelésben, az illusztrációkban, választ, megveszi, hazamegy szépen, és nekiesik.Mármint a látó ember.

Braille-könyvet szerezni azért macerásabb. Egyáltalán: minden sokkal macerásabb. Ebbe a mindenbe lehet belekóstolni például a Népligetnél „látható” Láthatatlan kiállításon, amely ugyan csak időszaki eseménynek indult, ám anynyira jól fogadták a látogatók, hogy évek óta nyitva tart. Arról lehet itt tapasztalatokat szerezni, milyen az, ha a hétköznapokban csak belülre látunk.Milyen az, ha kizárólag a tapintás, az illatok-szagok, a hangok igazítanak el minket a világban. Hogy milyen világtalannak lenni.

Persze kicsit olyan ez, mint például a repülőgép-szimulátorok vagy a szerepjátékok: a játszma végeztével felállunk a székből, és mindenmegy tovább amaga rendje szerint. Amiért mégsem olyan: a Láthatatlan kiállítás vagy éppen a Vakok Állami Intézetének (www. vakokintezete.hu) a fehér bot napja körüli rendezvényei praktikus segítséget is nyújtanak. Ott a fekete csöndben, a fekete hangok között megtapasztalható, miféle lélekpróbáló, egyben kiszolgáltatott állapot a világtalanság. A másikat megérteni, elfogadni – ezt tanulhatjuk meg.

A fehér bot napja

A látássérültek nemzetközi napja: október 15.