Ha túl korán jön a hírnév
A Kanadában született Justin Bieber napjaink egyik legnagyobb csillaga. Autodidakta módon tanult meg zenélni, saját kisvideókkal hívta fel magára a figyelmet, ami egy, az Island kiadóval kötött lemezszerződésben kulminált. Felfedezőjeként Ushert tartjuk számon. Zsenge kora ellenére máris begyűjtött egy abszolút „leg”-et: Baby című, Ludacrisszel közös dala a You-Tube történetének legnézettebb videója, e cikk szerzője például csak a megalázó 332 millió 315 ezer 930-dik helyet tudta megszerezni a klip nézőinek táborában. Első, My World című lemeze tavaly jelent meg, platina lett. Az akkor még csak 15 éves Bieber volt az első, akinek debütlemezéről hét dal is a Billboard Hot 100-as listáján landolt, idén pedig megérkezett a My World 2.0. Eddig négy filmben alakította saját magát, fellépett a Saturday Night Liveban, és több CSI-epizódban is szerepet kapott. Nyilvános szereplésein olykor konkrét tömegoszlatásra volt szükség, a bulvárlapokban vele együtt szereplő nőket, lányokat néha komoly fenyegetések érik a rajongók (elsősorban tinilányok) részéről.
Nem a moralizálás, inkább a logika diktálja a kérdést: egészséges-e, ha egy kissrácot ekkora rajongás övez? Hogyan lehet mindezt feldolgozni? Hogyan kerülhető el a „britniszpírszesedés”, a masszív függőségek, a mindenbe túl korán belekóstolás?
– A hirtelen jött népszerűség nyilvánvalóan komoly változásokat indukál, s itt a hangsúly a változáson van. Minden változás, pláne, ha nagy horderejű, megterhelő. Gyerekeknél ilyen lehet akár egy költözés, egy iskolaváltás, a szülők válása – mondja Erdei Róbert pszichológus, majd hozzáteszi: bár az ilyen változások nem túl ritkák a gyermekek életében, feldolgozásuk mégsem zökkenőmentes. Még egy érett, kiforrott egyéniséggel, értékrenddel, erkölcsi elvekkel rendelkező felnőttnek is nehéz feladat ez. Egy kissrác, akinek jócskán van mit fejlődni értelmi, erkölcsi és szociális szempontból, méginkább ki van téve ennek a veszélynek. Hiszen a sztárrá válással hirtelen megvalósul a tinik nagy álma: mindent szabad! Ugyan nem törvényszerű, de gyakori, hogy az ilyen fiatalok önsorsrontó életet kezdenek élni.
– Gyakorlatilag korlátlanná válik a hozzáférés droghoz, piához, szexhez, bármihez. Valamiről viszont nem szabad elfeledkeznünk: a nem celeb serdülők is épp ezt csinálják, csak a lehetőségeik mások – figyelmeztet Erdei Róbert, aki szerint a határok feszegetése a serdülőkor természetes velejárója. Akkor lehet igazán nagy a gond, ha valaki „beleragad” ebbe a szerepbe. De azért a fiatal korukban híressé vált előadók, színészek között jócskán találni olyanokat, akik úgymond jó útra tértek a kezdeti viharos évek után.
A tinisztárok, ha akarják, ha nem, viselkedési mintákat adnak kortársaiknak. Az idolválasztásnál fontos szempont lehet a külső (helyes fiú, csinos lány, divatos ruhákban), illetve azok a témák, amelyeket a nagyon fiatal előadók feldolgoznak: a szerelem, a szex, a bulik, az emberi kapcsolatok – vagyis mindaz, ami a srácokat foglalkoztatja. Erdei Róbert szerint azonban a hozzáférhetőség a legfontosabb szempont. A nem kifejezetten tudatos médiahasználat, a tévé, a rádió kínálata, és a baráti társaság hatása döntő.
– Ha jókora tömeg verődik össze egy-egy celeb megjelenése okán, eldurvulhat a helyzet, hiszen a rajongók egymást is hergelik, egymásnak is meg akarják mutatni, ki a legnagyobb rajongó. És hát az igazán nagy rajongótáborokban persze őrültek is akadnak, gondoljunk csak a John Lennont meggyilkoló Mark Chapmanre – véli Erdei.
S hogy mi okozhatja a rajongás végét? A pszichológus úgy véli, a nagy felháborodást kiváltó botrányok kevéssé hatásosak ilyen szempontból. Lindsay Lohan példáját említi, akitől börtönügye miatt talán elpártoltak néhányan, de legalább annyian lehetnek, akik szerint az ő életvitele „hűdevagány”. A folyamatos, állandó szereplés hiánya viszont apaszthatja a rajongást. A sztárság csak nagyon kevesek életében permanens állapot. Mindig jönnek újak, jobbak. S a rajongók életkorának előrehaladtával is csökken az intenzitás.
Persze az, hogy egy előadó hogyan aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket, beírja-e magát a poptörténetbe, meddig tudja megőrizni a sztárstátuszt, sok mindentől függ. Fontos a szülői háttér, a menedzser hozzáállása, a híressé vált srácok környezete. És a személyiség.
– Akármennyire népszerű is valaki, szembe kell néznie azzal, hogy a pályáján érik majd kudarcok, lesz olyan produktum, amelynek kedvezőtlenebb a fogadtatása, és az is előfordulhat, hogy egyszer csak kifullad, elfárad a dolog. És maradnak az esztrádműsorbeli fellépések – mondja Erdei.
– Nagyon fontos lenne, hogy minden ilyen hirtelen feltört gyerkőc mellett legyenek olyanok, akik képesek amegfelelő időben visszarángatni őt a földre. Ezt a szerepet nem mindig a szülők töltik be, amint az Britney Spears példáján is látható. Fontos, hogy a szülő ne akarja a saját, be nem teljesített vágyait, álmait a gyerekre erőszakolni. A lényeg: legyen a környezetében valaki, bárki, akivel a tinisztár őszinte lehet, akire hallgat, és aki alapvetően pozitív modell lehet a számára – így a pszichológus.
És a magyarok? Noha milliós letöltésekről még velük kapcsolatban sem beszélhetünk, például Szandinak, azaz Pintácsi Alexandrának vagy Szinetár Dórának sikerült az, ami az utóbbi idők zenés tehetségkutatóin felbukkant tizenéveseknek nem. Igaz, esztétikailag olykor vitatható produktumokkal, de ma is folyamatosan jelen vannak a zenei közéletben, és ha lehet hinni a bulvárlapoknak, nem is ment tönkre az életük. Cseppet sem reprezentatív közvélemény-kutatásom szerint hatból öten viszont egyáltalán nem tudják, mi van például a Csillag Születik című tehetségkutatót megnyerő mesemondó fiúval, Utasi Árpival, és a nemrég első lemezét megjelentető Hiennel kapcsolatban is több szó esik szülei feltételezett bűncselekményeiről, mint a tehetséges kiscsaj produkciójáról. Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a régi idők magyar gyereksztárjai tetemes előnynyel indultak a maiakhoz képest: egy egészen más piaci, kultúrpolitikai, könnyűzenei környezetben váltak híressé. Könnyebb volt ki- és nehezebb eltűnniük.
