A bel-pesti kölcsönkönyvtár egyetemista és főiskolás korú közönsége a kisiskolásoknál is nagyobb intenzitással olvas, ebből adódóan a könyvtárat is igen sűrűn látogatja. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Andrássy úti filiáléjában ez a korosztály adja a tagság harminc százalékát – csak a nyugdíjasok vannak többen, de róluk majd a maguk idején.

A nagy étvágy magától értetődő. Az általános és középiskolai kötelező irodalmat még elég sokan megtalálták az otthoni polcokon, akár meg tudták venni, a felsőoktatásban azonban már nemigen lehet ötről hatra jutni könyvtári hinterland nélkül. Bár ez sem igaz mindenkire. A műszaki iskolákban tanulók zöme például egész jól elvan a bibliotékák nélkül is, tekintve, hogy amit ők keresnek, az többnyire fellelhető az interneten, ahol ráadásul minden információ frissebb, naprakészebb. A reáltanárképző szakokra járók viszont – még ha biológiát, fizikát, kémiát készülnek is tanítani, nem középiskolás fokon vagy igen – már szépen jövögetnek, hiszen Giddens vagy Andorka szociológiai bevezetéseinek vagy Richard Atkinson pszichológai alapvetéseinek megismerése nélkül ők sem rugaszkodhatnak neki a felsőbb osztályoknak – magyarázta a könyvtárat vezető Novák Péter.

A derékhad, a korosztály legalább nyolcvan százaléka a primer irodalmat kereső humán iskolák hallgatóiból áll. A legkeresettebb könyvek listája a tananyag alapján áll össze, de ez szerencsére távolról sem jelenti azt, hogy a humán szakosok ne olvasnának kizárólag a maguk örömére. Elsősorban a (hozzáférhető) kortárs szépirodalmat keresik, a legkurrensebb most éppen Grecsó Krisztián, Háy János, Gerlóczy Márton, Hazai Attila, Szabó Magda, külföldről Márquez, Saramago, Kundera, Coelho, Baricco munkái. Azért fontos a „most éppen” kiterjesztés, mert ebben a korosztályban is jönnek-mennek a divatok, a nemrég mindent vivő Esterházy, Nádas, Kertész Imre most éppen nem megy anynyira, sőt Hrabal sem. Sok függ persze egy-egy új könyv megjelenésétől, olyankor a régieket is előkeresik az olvasók – sajnos Hrabal már nincs ebben a körben. Talán érdekes, talán nem, de a felsőoktatottak olvasmányválasztására már nem hatnak impulzusként a filmélmények. A bölcsésznek készülő fiatalok – ellentétben az eddig vizsgált összes korosztállyal –már verset is olvasnak kedvtelésből, a pillanatnyi favoritok: Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Varró Dániel. Az viszont mindenképpen meglepő, hogy ha lassan is, de újra elkezdenek feljönni az ún. szocialista idők kedvelt szerzői: Berkesi, Szilvási, Bihari Klára, Fehér Klára, Galgóczi Erzsébet – öszszegzett Novák.

A Liszt Ferenc téri gyerekkönyvtárban ottjártunkkor egy romantikus vámpírregényt loptak el utoljára. Nos, itt már mások az igények. A közelmúlt veszteségei közül három (jó drága) Monet-album, Nietzsche: A tragédia születése avagy görögség és pesszimizmus és Christopher Moore Biff evengéliuma c. műve a legfájóbb. De elvitték a Budapest főpolgármesterei c. albumot is, ami szintén, bár a delikvens bizonyára csak nosztalgiázni akart kicsit, ami most valamennyire talán megbocsátható.

A hallgatók nagy arányából adódóan a közkönyvtári funkció is sokat változott: mivel egyre több szak- és tankönyvet kell tartaniuk, viszont a rendelkezésre álló tér véges és pláne szűkös, el kellett dönteniük, hogy akkor viszont miből vegyenek kevesebbet. Az átalakulás legnagyobb vesztese a kortárs irodalom, főleg pedig a modern vers lett; ritkábban vesznek könyvet első kötetes szerzőtől, ahogy válogatásokat is, inkább az életműkiadásokra koncentrálnak. A kínálat mindennek ellenére igyekszik lépést tartani a kereslettel.

A humán szakosoknál most épp a kortárs irodalom a menő