Fura pénteket töltöttem Pécsen: kesztyűboltmegnyitó és az eddig kimaradt Bauhaus-kiállítás pótlása, a zene ünneplése koncerttel-tánccal és a nemzetközileg elismert Nagy Józsefék kimondottan az Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010 projektre készült előadása. „Ez mind, mind pécsi kesztyű.” A reklámszlogent, amelyet most védettek le a pécsiek, szerintem csak a 25 év alattiak nem ismerik. (Állítólag a következő generációs szakadék a Magilla gorilla-ismerők és nem ismerők között húzódik.)

A most megnyílt mintaboltban a még ma is működő „pécsi kesztyűsök” egyedi kollekciói tekinthetők meg. (A pécsi kesztyű egyébként jövőre lesz 150 éves!) A cégek klaszteralapításon is gondolkodnak, mondván együtt jobban érvényesülnek majd a piacon. Ezek a vállalkozások manapság főleg exportra dolgoznak, együttműködve olyan divatcégekkel, mint például a Dior vagy a Louis Vuitton. Állítólag itt készült – többek között – a dán királyi család és Lady Gaga legfrissebb kesztyűkollekciója is.

Sajnos, az exkluzív, apró fülkékbe elhelyezett kesztyűkhöz kissé méltatlan módon, az üzlet előtti zöld kuka társaságában adták át a bemutatótermet.

A szokásos beszédtenger meg zene-tánc, sőt, azzal a svunggal felavatták azokat az utcabútorokat is, amelyeket a Ferencesek utcájában honoló cégek fogadtak örökbe. Egy-egy olyan üzenettel, mint amit például egy helyi optikus választott: „Minden napnak van valamilyen öröme, neveld rá a szemedet, hogy meglássa.”

Kesztyűbolt-megnyitó, zene ünneplése koncerttel-tánccal és a nemzetközileg elismert Nagy Józsefék kimondottan az Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010 projektre készült előadása – erről szólt a péntek Pécsen.

Ha már az örömnél tartunk, érdemes megemlíteni a zene világnapjához kapcsolódó pécsi rendezvényt, amely az Együtt zenél a város (örömzene, örömtánc) címet kapta. A negyednapos szeánszon a Kossuth téri színpadon olyan zenészek váltották egymást, mint például a Balázs Elemér Group, Ferenczi György és a Rackajam, Szigeti Edina Mókus, Szalóki Ági és az est fénypontjaként a Csík zenekar. A Csíkék –akárcsak a korábban fellépők –színpadra hívták az előttük fellépőket. Az ingyenes koncerten együtt csápolt a fél város, ahogy mondani szokták jobb helyen: kilenctől 99 éves korig. Együtt örültek a Csík-feldolgozásoknak, amelyek közül mindig a Quimby-alapú Most múlik pontosan című teszi fel az i-re a pontot. (Ennek a dalnak egyébként akkora a népszerűsége, hogy Amerikában élő rokonai kedvéért épp most fordította le egy ismerős, és rakta ki a Facebookra lektorálás végett. Az est avval is eltért a megszokottól, hogy egy színpadon zenélt egy teljes bluesbanda (Rackajam), hegedült és zongorázott Szigeti Edina Mókus, a klasszikus vonalat a Pécsi Szimfonetta képviselte, míg kisebb csapatokban a Duna Művészegyüttes is ropta fáradhatatlanul. Ja, és hallottuk Beethoventől a Holdfényszonátát – cimbalommal, és megtudtuk, létezik bukovinai csángó magyar falu, amelynek neve: Istensegíts!

Ránk fér.

2010.10.01. Pécs A Pécsi Nemzeti Színház bemutatásában a Döbrentei Dénes rendezte Tiszavirág méz előadás