Nem tud olyan helyiségbe menni, ahol ne tudna könyvet fotózni – igazítja el fotósunkat Földes Anna újságíró, színikritikus, amikor a polcokat fürkészi. – Ez a szekrény nemhogy maguknál, még nálam is idősebb – mutat a nagyszoba ékességére. Körülötte a falat Lesznai Anna akvarelljei díszítik. – Ez itt a külföldi irodalom. A férjem (Mihályi Gábor) foglalkozik angol–francia irodalommal, modern drámával.

Egy szobával beljebb megyünk: – Itt van, amit én kommendáltam. Zömmel magyar irodalom, plusz a szakma és drámák. Nem vagyok igazi, módszeres könyvgyűjtő, de ragadnak az emberre a kötetek – mosolyog.

Bedugdosva is fekszenek a könyvek, hiába van rendszer. Ebből is látszik, nem porosodnak, naponta forgatják őket. Elkalandozunk egy pillanatra: macskagrafika szögezi ránk szúrós tekintetét: – Szántó Piroskával készítettem interjút, a padlón hevert több rajza. Kidobásra várt. Elhoztam az egyiket, azóta – ahogy rá is írta a művész – ez azAnna cicája.

A sarokban egy kisebb, zárt szek­ rény. – Ez a mi történelmünk – mutatja. – Fiam, férjem és az én publikációim egy helyen. És néhány első kiadás: egy József Attila ­kötet, egy Molnár Ferenc, családi ezmegazok. Édesanyjáról csak egy fénykép maradt. Nagy becsben tartja. Felnagyíttatta, a szekrény mellett lóg a falon. Anna 14 éves volt, amikor a holokauszt idején elvesztette. – Az egyetem alatt életünket az akkor még a Nemzeti Múzeum alsó szintjén működő Széchényi Könyvtárban és a múzeum lépcsőjén töltöttük – folytatja. – Kedvencem az írószövetség Bajza utcai, hungarikákban utolérhetetlenül gazdag könyvtára volt – mondja. Most is az egyik kerületi Szabó Ervin könyvtár lelkes olvasója: nem lehet megvásárolni mindent, nincs már hova tenni.

Ifjúkorában Edmondo de Amicis: Szív című szentimentális regénye mellett A Pál utcai fiúk is megfért. A lányregényeket lenézték, a diákregényeket viszont falták. – Jó­ kai nem volt akkora élmény, mint illett volna, a Légy jó mindhalálig viszont igen – teszi hozzá.

Később magyar szakos lett, így az elolvasásra váró könyvek garmadája tananyagként is adta magát. – Barátnőmmel elhatároztuk, ha lediplomázunk, elővesszük újra a Micimackót, közös kedvencünket természetesen. Karinthy fordításában.

A kandidatúra alatt XX. századi próza volt a területe, ez eléggé megszabta, mit olvasott. Próbált lépést tartani az irodalmi kínálattal: ma már tudja, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Pályafutását az Irodalmi Újságnál (1956. november 2­ án jelent meg utoljára Magyarországon, majd Párizsban született újjá) kezdte, mint mondja, ő volt ott a Nemecsek. Imádta a légkört, a történelemközeliséget, még az ebéd a kis piszkosban is feltöltődést kínált. Saját könyvei közül talán ezért is az Irodalmi Újságról írott a legkedvesebb számára.

Rövid kitérőnek szánta a Nők Lapját (57-től a kulturális rovat vezetője volt), amiből aztán 35 év lett.

– Nem volt rossz dolgom: lehetett mozogni, színházba, moziba menni, később utazni – meséli. Abban az időben – az ötvenes évek végétől kezdve –, aki nem akart főszerepet, megengedhette magának, hogy nemet mondjon bizonyos felkérésekre. – Mindig azt írtam, amit gondoltam – vallja büszkén.

Amikor megcsinálta A nők szerepe – főszerep című sorozatot, megkereshette a kortárs irodalom jeleseit. Járt többek között Illyés Gyulánál, Déry Tibornál, Örkény Istvánnál, Nemes Nagy Ágnesnél is. Nem véletlen, hogy felszisszen, és blöffnek tartja a kedvenc könyvkedvenc interjúalany kérdést. Mindenki azt válaszolja, amit elvárnak tőle. Kézenfekvő sztereotípiákat sorolnak. – Nem baj, hogy vannak szerzők, akik alól „fel vagyok mentve”!

Földes Annáról könyvet kellene írni, nem cikket. Ha meg cikket, hát azt inkább rá kellene bízni. Hogy kicsit belepillantsunk abba a korba, amikor még az írást rengeteg olvasás előzte meg.

Polcfigyelő

Ma is kínálják magukat a könyvek, a feladatok. nádas Pétert egyszer kórházban kezdte el olvasni, nyaralásnál pedig igyekszik az év közben elmaradottakat pótolni. többnyire fontos és izgalmas műveket választ.

legutóbb a nobel-díjas Hertha Müller és Tompa Andrea regényeit vitte magával a tengerpartra. a hiányérzet csillapíthatatlan, mindig eszébe jut, mi mindent nem olvasott még.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.