Idén is dolgoztak magyarok Csoma szobájában

Indiában, a pakisztáni határhoz közeli Zanglában, majdnem négyezer méteres magasságban most már kezd téliesre fordulni az idő, így aztán hazatértek az utolsó magyar építők, akik idén nyáron is az ottani, régi királyi rezidencia felújításán dolgoztak.

A projekt vezetője szerint még két nyár munkája szükséges ahhoz, hogy teljes egészében helyreállítsák az épületet, melyben Kőrösi Csoma Sándor egykori cellája fennmaradt.

A XVI. századi eredetű épület már több mint száz éve lakatlan, és bár a helyiek annyira tiszteletben tartják, hogy egyetlen követ vagy fadarabot sem vinnének el belőle, az időjárás sokat rombolt rajta. Keleti tömbje többször is összeomlott. Ez a palota Kőrösi Csoma Sándor vándorlásainak egyik fontos állomása volt, itt kezdett a tibeti–angol szótár megírásába 1823–24-ben. Nemcsak a helyieknek, nekünk, magyaroknak is fontos tehát az épület megőrzése. Máig megmaradt az emeleti helyiség, amelyben Csoma lakott, és amelyet 1928-as utazása alkalmával Baktay Ervin azonosított, bejáratának áthidalójába karcolva: Csoma’s room, vagyis Csoma szobája.

Először 2008 nyarán dolgozott a helyszínen az Irimiás Balázs építész doktorandusz vezette önkéntes csapat. Irimiás korábban egy biciklis túra során jutott el Zanglába, és határozta el, hogy tesz valamit az omladozó palota megmentéséért. Az első évben még a magyar Angkor Alapítvány segítségével szervezték meg a munkát, és a helyreállítás tervezésében részt vett a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat is. Rendbe tették Kőrösi Csoma egykori lakócelláját, amely a kőből és vályogból épült kastély legfelső szintjén helyezkedik el, és stabilizálták a több helyen omlásnak indult, repedezett falakat. Ajándékul egy üvegbetonból (Litracon) és bicikliabroncsból szerkesztett imamalmot vittek, amely azóta is működik. De forog a felújítás kereke is.

2008 óta sok minden változott: idén sikerült bejegyezni a Csoma Szobája Alapítványt, és ma már ez jelenti a munka szervezeti hátterét. Megszűnt az Angkor Alapítvány bábáskodása – meséli Irimiás Balázs. A magán adományok és egyéb bevételeik ide folyhatnak be. Például a ladaki tartományi székhelyen, Lehben üzemeltetett biciklikölcsönzőjük haszna. Vagy a projekt támogatására bárki által váltható tégla- és gerendajegyek összege. Alapítványuk 4-5 millió forintos éves költségvetéssel dolgozik, amelyből néhány nélkülözhetetlen szakember kiutazását, valamint a helyi mestereket fizetni tudják és építőanyagot vásárolhatnak. Főleg a fa az, ami nehezen szerezhető be. Az önkénteseknek csak a szállást és az étkezést tudják biztosítani, a kiutazás 200–300 ezer forintos költségét mindenki maga állja. Szerencsére vannak jelentkezők. Idén nyáron körülbelül negyvenen dolgoztak Zanglában, személyenként egy héttől másfél hónapig terjedő időtartamban. Köztük például Fegyverneky Sára, a volt országos főépítész lánya vagy – a helyreállítás egyik irányítójaként – Finta Sándor, aki csak névrokona Finta Józsefnek, viszont a Gellért téri és a Fővám téri új metróállomás tervezője.

Az önkéntesek vályogot vetettek és hordtak fel a hegyre, festettek, fát, követ cipeltek, vízhordó szamarat vezettek, de néhányan megtanulták a födém- és falépítést is. Idén körülbelül 2000 vályogtéglát készítettek, 25 gerendát, több mint 300 kiló talufát (födémfát) használtak fel, több tonna agyagot és követ mozgattak meg és építettek be. Felújították a négyszintes palota lépcsőháztömbjét, megépítették a déli tömb zárófödémét, elvégezték a vakolást, sőt régészeti ásatásokat is folytattak a palotát egykor körülvevő, elpusztult település nyomait keresve.

A helyreállításkor a hagyományos építési technikát követik, csak helyben található anyagokat (követ, fát, agyagot, nyasing nevű cserjét és pumát, azaz szalmát) használnak, amelyeket az ottaniak is már alig alkalmaznak. A környékbeli buddhista kolostorokban ugyanis most az a trend, hogy ha egy kis pénzhez jutnak, nyugati módon, betonnal építkeznek, így rontva el gyönyörű épületeiket, mert azt hiszik, hogy a beton jobb, mint a kő – meséli Irimiás Balázs, aki a buddhista műemlékek felújításáról írja a doktoriját a tokiói egyetemen.

Szerinte még két nyár szükséges körülbelül és egy állandó szponzor, hogy a munkát elvégezzék, de azután sem szeretnék a területet elhagyni. A környékbeli kolostorokban, például Dzongkhulban, Phuktalban vagy Kanamban, melyek szintén kötődnek Csomához, még van bőven tennivaló.

Még két nyár kell, hogy teljesen helyreállítsák az épületet
Még két nyár kell, hogy teljesen helyreállítsák az épületet
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.