„Mind a pergamenoklevelet, mind pedig az iratokat a hengerbe bejutó nedvesség, baktériumok és a penészgombák károsították, ennek hatására a lapok meggyengültek, szélük hiányossá, szakadozottá vált. A lapokon az írás majdnem teljesen elhalványult. A nedvességnek, illetve a kiemelést követő megváltozott klimatikus viszonyoknak köszönhetően az ívek szétmállanak, bizonyos helyeken a papírállapot visszaállíthatóságát is veszélyeztetve.” – Így jellemezték a Nagyváradi Színház közelmúltban Budapestre szállított időkapszulájában talált iratok kondícióját az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szakemberei a szelence kinyitását követő első felmérés után.

Kevés a szakember, sok a munka: a legfrissebb állapotfelmérés szerint csaknem egymillió kötet savtalanítására, megerősítésére volna szükség

A színház 1900-as avatásakor „zárkő”-be rejtett dokumentumok állapota a laikus szemeknek meglehetősen reménytelennek tűnhet, a hozzáértőknek azonban egyáltalán nem. Csak az menthetetlen, ami elhamvadt – vallja az OSZK könyv- és papírrestaurátora, Tóth Zsuzsanna, aki még nem találkozott olyan papírral, amelyet legalább pillanatnyi állapotában ne tudott volna konzerválni. A szakember keze alól több száz dokumentum került ki az utókornak is kielégítő kondícióban, köztük olyan jeles darabok, mint az 1500-as évek elejére datált Apor-kódex, amelynek lapjait szétmarta a tinta, vagy az 1630 táján készült zirci éggömb, amelynek favázából és festett részéből is jókora darabok hiányoztak.

Az OSZK restaurátorai alaposan kitanulták a szakmájukat. Valamennyiük könyvkötőként indult, aztán hároméves elméleti és gyakorlati képzést kaptak, az országban egyedül a könyvtárban folyó könyv- és papírrestaurátor szakképzés keretében, majd pedig többen elvégezték a Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakát. Nem a papírmentés tehát a szakemberek számára a legnagyobb kihívás.

Hanem a tempótartás. A könyvtárban az állami megszorítások miatt néhány éve elkerülhetetlenné vált leépítések óta csaknem felével kevesebb könyv- és papírrestaurátor igyekszik menteni a gyűjteménynek azt a részét, amelyet kikezdett az idő. A fél évtizede elvégzett (máig legfrissebb) állapotfelmérés szerint egymillió savas –részben már törékeny papírú – kötet és nagyjából 800 ezer egylapos dokumentum savtalanítására, megerősítésére, valamint 260 ezer sérült könyv és hozzávetőleg 220 ezer egylapos kéziratos vagy nyomtatott dokumentum restaurálására volna szükség. És a helyzet azóta csak romlott. Ehhez képest a restauráló és kötészeti osztályon ma 16 restaurátor és 6 könyvkötő dolgozik, akik egy évben körülbelül ötezer lap savtalanítását, 500 könyv és 1500 egylapos dokumentum restaurálását tudják elvégezni – vagyis túl nagy a munka és túl kevés az ember, és akkor az OSZK krónikus helyhiányáról még nem is beszéltünk.

A fenti adatokból is látszik, hogy a legaggasztóbb nem a gyűjtemény legrégebbi darabjainak romlása, hanem az 1850 utáni, savas papírra nyomott iratoké, kiadványoké, hírlapoké, éppen rossz alapanyaguk miatt, amely az idő múlásával felgyorsítja pusztulásukat –ez probléma a világ összes, régi dokumentumokat gyűjtő könyvtárára, levéltárára igaz. Az OSZK-ban is leginkább talán a nagy tömegben megjelent hírlapok, folyóiratok és aprónyomtatványok sorsa miatt fájnak a fejek, ezek restaurálásának intenzitása ugyanis –részben gazdasági okokból – már vagy három-négy éve jelentősen lecsökkent. Persze rengeteg dokumentumot őriznek mikrofi lmen, de ez az információhordozó már részben elavult, megőrzésük mellett át kell tehát állni a digitalizálásra – ami viszont az ország egyetlen érintett intézményében sem halad olyan elánnal, ahogy kellene. A műhely restaurátorai ennek ellenére munkájuk mellett a határon túli magyar vonatkozású emlékek megőrzését is segítik, szaktanáccsal és egyes dokumentumok restaurálásával is.

A nagyváradi papírok rendbetétele viszont annak rendje-módja szerint halad. Tóth Zsuzsanna most a (még mindig nem tudni pontosan hány) lap szétválasztásával, a portalanítással és fertőtlenítéssel foglalatoskodik, ha ez megvan, a szétmálló lapokat megerősíti, majd kimossa az iratokat (bizarrul hangzik, de ez az ilyenkor szokásos eljárás), majd jöhet a munka legpepecsebb része, a letöredezett és hiányzó részek pótlása, a régi papírokkal megegyező tónusúra színezett papírpép felhasználásával. A restaurátor úgy számol, decemberre akár végezhet is.