A pénz nem gazdagít
– A Tőzsdecápák 2.-t négy hónappal ezelőtt már bemutatták a cannes-i fesztiválon, s ön akkor és ott az egész világsajtónak nyilatkozott. Honnan és miért merítette az erőt, hogy súlyos betegsége ellenére az amerikai premier kedvéért másodszor is a film mögé álljon?
– Nem volt kérdés, még azután sem, hogy a rák jól beletrafált. Két héttel a sajtókampány előtt derült ki, és az orvos azonnal intenzív sugárkezelésre és kemoterápiára fogott. Tudtam, hogy a kezelés egy ponton le fog gyengíteni, de a kampányt már nem lehetett tologatni, és a világért sem hagytam volna cserben a filmet és a stúdiót. Ráadásul szeretem a Tőzsdecápák 2.-t, sőt kimondottan büszke vagyok rá. Oliver csudát művelt, Shia, Josh, Carey, Frank mindenki jó benne, tehát itt volt a helyem. Soha nem hagytam ki egyik filmem kampányát sem, mert a sajtó legalább olyan fontos része a munkámnak, mint maga az alakítás.Más kérdés, hogy ez a kampány szokatlanul hoszszúra nyúlt. De ha már így hozta a sors, se letagadni, se elbújni nem fogok. Vállalom a betegségemmel együtt.
– Ki inspirálta, ki adott hozzá erőt?
– Apámat is érte ez-az, anyám is megküzdött néhányszor a rákkal, de meglepő módon a legtöbb erőt azoktól kapom, akikhez nem vér szerinti kötelék fűz: maguktól a rákosoktól. A rák magányos betegség, csak te tudsz vele megküzdeni. Sokat kell pihenned, erőt kell gyűjtened, és legjobban azok az idegenek táplálják benned a reményt, akik veled együtt élik át. Közben sok zenét hallgatok, rengeteget olvasok, és próbálom összeszedni az erőmet. A tumor zsugorodik, a torkom fáj, a nyelvem érzékeny és hamar fáradok. Mit mondjak? Nem nászút. A család sokat számít. A gyerekeim...
– Legyünk optimisták: hamarosan túl lesz a kezelésen és tiszta lappal folytatja. Mennyit változott az életszemlélete és mik a tervei?
– Tetszik, hogy ilyen optimista! Ha isten is úgy akarja ésminden jól alakul, négy-öt hónap múlva az eredeti tervnek megfelelően Steve Soderberghgel és Matt Damonnal belecsapunk a Liberace életéről szóló filmbe. Közben persze vissza kell járnom tesztekre, de ahogy mondja, a optimizmusomra és a munkaszeretetemre hagyatkozom. Dolgozni eddig csak gőzerővel tudtam, az életet is nagykanállal szeretem, remélem, egyik képességem sem hagy cserben.
– Mivel lehet megmagyarázni, hogy az alaptörténet ellenére a Tőzsdecápák 2 hőse, Gordon Gekko mégsem tragikus figura, és az új film hepienddel végződik?
– A hős akkor is hős, ha a történet egy túlméretezett szappanopera, és sokkal nagyobb szíve van, mint amekkorát Oliver Stone-tól megszoktunk. Ebben a mesében mindenki mindenkit átver, még a saját lányom is, de a sok csavarással együtt minden jó, ha a vége jó. Gekkót keményen megleckéztette az élet, de egy igazi keljfeljancsit húsz év börtön se küld padlóra. Felkel, megrázza magát, visszatornázik oda, ahonnan lezuhant. Csak most már képes elérzékenyülni.
– Miután Gordon Gekko miatt – akinek mellesleg a színészi Oscarját is köszönheti – többszörösen kitanulta a tőzsdét, saját pénzét is merte kockáztatni?
– Hajjaj! Mint sokan mások, először nagyot szakítottam a számítógépes robbanáson, és pár évre rá ugyanezzel a lendülettel elbuktam a nettó vagyonom harminc százalékát. Jó kis lecke volt.
– A Tőzsdecápák 2. a nagy amerikai brókercégek összeomlásáról szól és lényegében az egész világot szíven üti, hiszen a következményeit mindannyian viseljük. Hol látja ebből a kiutat?
– Oliver is azt mondja, amit én. Kapitalista voltam egész életemben, ma is abban hiszek, hogy a jó munka meghozza méltó jutalmát. De a kapzsiságnak azt a fokát, ahová eljutottunk, undorítónak tartom. Hogy az embereket semmi más nem érdekli, csak a pénz, a pénz és a még több pénz, amiből lehetőleg egy vasat se kelljen adni senkinek. Gordon Gekkót annak idején negatív hősnek szántuk. Nem véletlenül volt a mottója, hogy a kapzsiság az isten. De legnagyobb megdöbbenésemre az elmúlt húsz évben megszámlálhatatlanul sokan jöttek oda hozzám, hogy hála Gekkónak, meggazdagodtak. Hiába mondtam, hogy Gekko börtönben végezte, mindenki szembe röhögött. Mert a világ a Gekkókat igazolta, nem engem. Hát ennek isszuk most a levét. Minden a feje tetejére állt, újra kell fogalmaznunk az élet értelmét. Mert ha ez a dolog mégsem a pénzről szól, kik vagyunk és mit akarunk? Az egész világ ránk, Amerikára mutogat. Mi toltuk el a bankvilágot, Afganisztánt, Irakot, rajtunk a világ szeme. És azt kell mondjam, igazuk van. Tőlünk várják a megoldás kulcsát is. Semmilyen kapaszkodó nem maradt, semmire nincs biztosíték, semmire nem számíthatunk és sehol nem érezhetjük magunkat biztonságban.
– Hollywoodban is egyre kevésbé, mert sorra szűnnek meg azok a műhelyek, ahol a Tőzsdecápákhoz hasonló értelmes filmek készülhetnének.
– Hollywood?! Egyenesen brutális! A stúdiók ma már hatalmas konglomerátumok bolhányi alosztályai. Azt csinálnak az alkotókkal, amit akarnak. Mi meg arra kényszerülünk, hogy szinte ingyen dolgozzunk, és a végén esetleg leesik valami a haszonból, ha a kreatív könyvelés után egyáltalán marad. Elszálltak a marketingköltségek, alig jut magára a filmre, és azt kell mondjam, ha most nincs mögöttünk egy akkora stúdió, mint a Fox, akkor a Tőzsdecápák 2.-t is szerelemből csináltuk volna.
– Sokan mondják, az élet a rákkal boszszulja meg azokat, akik visszaélnek vele. A Douglas családról viszont az hírlik, hogy mindent megtorol. Tehát, mi a terve?
– A gégerákot a pia, a cigi és valamilyen nemi betegség kombinációja okozhatja, de mint az összes rákot, a stressz váltja ki, amiből az utóbbi időszakban elég rendesen kijutott nekem, miután a fiam kábítószer-kereskedelem miatt börtönbe került. De csipetnyi bosszúvágy sincs bennem, csak az, hogy túléljem. A túlélésben kellő rutinom van, különben nem jutottam volna el idáig. Optimizmusért se megyek a szomszédba. És azt kell mondjam, az eddigi életemre sem panaszkodhatom. Voltam már gödörben, még ha ilyen mélyen nem is. De ha akkor ki tudtam mászni, most is ki fogok. Közben jobb, okosabb, körültekintőbb, figyelmesebb, türelmesebb, kedvesebb ember leszek, ami még jó is. Majd meglátja, mikor jövő ilyenkor az egészségemre koccintunk egy pohár jó borral!
New York, 2010. szeptember 20.
