Kémek a kultutcában 5.
A Király utca Nagymező utca és Károly körút közti szakasza a Barmolja szét Ön is minél gyorsabban és alaposabban a város frissen felújított közterületeit című, megszakítás nélkül zajló közösségi verseny egyik legsikerültebb pályamunkája: három hónap sem telt az átszabása után, és máris úgy nézett ki, mint amit ugyanennyi ideig folyamatosan aknagránáttal lőttek. „A facsemetéknek kialakított ágyásokat ellepte a kutyaszar és a szemét, a járda burkolata oszlásnak indult, a kiskockaköveket kifötörték, és általában véve mindent alaposan beterítettek a jó öreg ragacsos pesti redvával” – voltam kénytelen írni annakidején. A szakasz állapota azóta sem javult, viszont különösebben nem is romlott tovább, amit örömmel nyugtáztam, mert betegesen szeretem a rejtélyes ügyeket.
Ahogy azt is, hogy nagyszerű auftaktja, a Krúdy Gyula által lakott és többször megénekelt Pekáry-ház jobb kondícióban van, mint valaha, az aljában lévő üzlethelyiséget leszámítva persze, amely éppen üres, ehhez mérten megfelelően retkes. Lelkesedésem azonban hamar lelohadt,mert átnéztem a túloldalra, ahonnan először a dermesztően nyomorúságos, összefújkált elejű és egy fiatal pókszabásúval dekorált rugdalózóval kecsegtető Kis Gólya áruház nézett viszsza rám, majd egy Puntónak nevezett, bedeszkázott bolt, aztán nemsokára, egy törött unicumos cégér alól, az organikus rendetlenséget mindenekfelett kedvelő fiatal értelemiségiek kultlokálja, a Sirály, ugyancsak csúnyán bezárva, nemsokára pedig a szemmel láthatóan szintén masszívan csukva tartó Boulevard és Brezsnyev című galéria. Szomorúan vehettem tudomásul, hogy a kiskereskedelem, a vendéglátás, sőt a kultúra igen cefet állapotban van itt.
Persze vannak lelkesen harcoló alakulatok is, az első szembejövő lakberbolt például kifejezetten úgy néz ki, mint ami körül minden virágzik, igaz, vevőt konkrétan nem láttam benne éppen, viszont egy Louis fantázianevű, remekbe szabott fehér neobarokk széket Audrey Hepburn cigarettázó portréjával a támláján, azt igen, és ez nekem bőven elég volt. Viszonylag jó hangulatban nyitottam hát be a Caesars névre keresztelt, ám leginkább az elővárosi buszfordulókhoz csatolt ivók hangulatát idéző sörözőbe, amelynek kültéri bútorain az első fogyasztó vendégeket (3) megláttam, ők pedig engemet.
A túra kellemes élményei közé tartozik a Kis Diófa utca sarkán látható Csemege-üzlet is, amely a hasonló profilú boltokkal ellentétben nem horpadt almalevekkel és kopott sörösrekeszekkel díszíti kirakatát, hanem felnagyított, múlt század eleji Király utcai részleteket ábrázoló fotókkal, köszönjük, Csemege. Arrébb van egy jelvénykészítő, amelynek üvegzete mögött pompás, önkényuralmi szimbólummal szerelt ÁFÉSZ-kitűzőket láttam, egy rendíthetetlen antikvárium, amely egy bizonyos Palinak dedikált Bernáth Aurél-könyvet kínált a legnagyobb szeretettelminden idősebb, Pál keresztnevű közérdeklődőnek, jókedvű kíváncsisággal személtem meg újra Budapest egyik legügyesebben modernizált udvarát, tehát a VAM Design Center belső külterét – a látványba ezúttal nemigen takart bele senki –, az Art and Deco nevű bolt fémesen fénylő kínálatában elhelyezést nyert pompás, félméteres vasmacskát, valamint a boltban kitett kiáltványt, miszerint nemcsak én, hanem a Király utca – Design utca c. mozgalomhoz csatlakozott kereskedők is mind-mind kimondottan jó néven vennék, ha valaki végre rendberakná a járdát, rendesen elkezdene takarítani, és kipofozná a homlokzatokat.
Mindent egybevetve azonban többször kámpicsorodtam el, mint nem. Az agyondúcolt, tetőtlen, szétesőfélben lévő Király utca 40.-et látva, a szintén bedőlt Kiskacsa étterem romjait, a Pollack Mihály-féle 21-es számú remek klasszicista műemlékház erózióját, a kiglancolt Gozsdu-udvar nyomasztóan üres tereit, bezárt vagy soha ki nem nyitott boltjait, galériáit, a Central Passzázs szomorú sötétségét, ahonnan minden átjáró lélek futva igyekszik messze távolodni, az autótlanított Anker köz kopottságát és elhagyatottságát, valamint az SOS Dent nevű egészségügyi szolgáltató kirakatában elhelyezett méteres, neonos, kihúzott szemfogat nézve sírni, csak sírni lett volna jó.
