Előkerült Budapest legrégibb freskója
A gyermek Jézust és Máriát ábrázoló kép a főoltár mögötti szentélyrész falán, egy ülőfülkében tűnt elő a felújítófestést megelőző falkutatás során.
Derdák Éva, a kép restaurátora szerint a stílusból és a tematikából arra lehet következtetni, hogy az alkotás a XIV. század elejéről való, Károly Róbert korából. Eddig azonban a történészek úgy tartották, hogy a templom gótikus szentélyrésze Zsigmond király uralkodása alatt épült. Az ülőfülkékben található, eddig ismert freskómaradványokat is a XV. század elejére datálták. Ám akkor hogy lehet itt „in situ” egy száz évvel korábbi falkép? Mert nagyon úgy tűnik, hogy a Máriakép valamikor az 1300-as években készülhetett. Ezt annak alapján mondja Derdák Éva, az általa felkért művészettörténészekkel összhangban, hogy az alkotás tematikája, mely az „új Ádám és Évaként” jeleníti meg Jézust és Máriát, a XIV. században volt jellemző. Erre a korszakra utalnak a trónusábrázolás még nem kiforrott perspektivikus megoldásai is.
A tegnapi sajtótájékoztatón a restaurátor, valamint Osztie Zoltán plébános és Bodor Imre régész mutatta be a képet. Megtalálásának körülményeiről elmondták: korábban is feltűnt, hogy a szentélyfalon körben található 24 ülőfülke sorában a középső fülke jóval magasabb a többinél, s nem csúcsíves, hanem álló téglalap alakú. Az is látható volt, hogy a nyílásában egy újabb kori elfalazás van, amely mögött régebbi falréteg is található: egy meghagyott kutatónyíláson át látni lehetett a most kibontott freskó egyik sarkát is. Eddig azonban azt gondolták, a képből csak ennyi maradt meg.
A templom most folyó felújítása keretében azonban megbontották az elfalazást, és kiderült, hogy alatta más részletek is rejtőznek. Miután meggyőződtek róla, hogy a takarófalazásnak – mely a XIX. században, a Steindl Imre által irányított felújításkor kerülhetett oda – statikai szerepe nincs, teljesen elbontották. Ezután csodálatos épségben előbukkant a kép.
Az alakok ruházatán és a kép hátterében még közel hét évszázad után is élénken megtartotta színét az azuritfesték, a figurák kontúrjait pedig a többi fülke freskóinál élénkebben húzták ki, ezért ezek is jól láthatók. Nyilván azért, mert a képnek messzebbről is érvényesülne kellett, hisz már a templom ajtajából megpillanthatta a belépő. A fülke oldalfalán megmaradt egy püspökfigura, mely talán még korábbi, mint a Madonna-kép, és Gellért püspök ábrázolásának vélik. Ez arra is utal, hogy a Madonna-kép talán nem a legkorábbi oltárképe a templomnak. A restaurátor és a régész szerint 20 centiméteres fala mögött valószínűleg egy még régebbi ábrázolás található.
A most feltárt Madonna azonban így is Budapest legrégebbi és egyben legjelentősebb középkori freskójának számít a szakemberek szerint. Keletkezését a XIV. század derekára teszik. Ebből következően a templom ősének számító román kori épület gótikus kiegészítésének is a XIV. században kellett történnie, vélik, nem pedig a XV. század elején, ahogy eddig tudtuk Babocsai Gergely, 1398-ban ide kinevezett udvari káplánnak a templomújításról tett feljegyzései alapján.
A Belvárosi templom a legrégebbi és a legizgalmasabb budapesti templom. Számos titkot rejt. Ezek egyike volt az a török mihrábfülke is, amelyet Pest elfoglalása után alakítottak ki a törökök az egyik ülőfülkéből. Miután az 1930-as években előkerült, láthatóvá is tették a templomban. A mostani felújítás ezt a fülkét is érintette: eltüntették róla az arab feliratokat, amelyek szerint Allah a legnagyobb, s „Jézus jön el az utolsó időben megítélni az embereket”. Kiderült ugyanis, hogy ezek a feliratok a megtaláláskor nem voltak még ott. Rejtélyes módon a 70-es, 80-as években festhették őket oda. Egy tanulmány még esetleg Germanus Gyula keletkutató szerepét is felveti ebben, amit azonban a Germanus-tanítvány Gerő Győző határozottan cáfol.
