„Sokaknak tetszeni rossz”
Végül Klimt az intézmény fakultásairól állami megrendelésre készített festményeket egy magánadományozó segítségével visszavásárolta a bécsi egyetem nagyterméből. Így a Filozófia, az Orvostudomány és a Jogtudomány egy ideig magánkézben várta a jobb sorsot. Ám az nem jött el, sőt: a nemzetszocializmussal ismét állami tulajdonba került művek a második világháború végén a visszavonuló SS-katonák által fölgyújtott immendorfi kastélyban odavesztek.
Az Universität Wien konzervatív professzorairól pedig még csak annyit: Klimt már hónapokkal korábban, a Nuda Veritas (A meztelen Igazság) című festményének feliratához kölcsönvette Friedrich Schiller alkotó elméknek szóló tanácsát. Miszerint ha tetteik és művészetük nem nyeri el mindenki tetszését, tetsszenek csak a kisebbségnek. Mert sokaknak tetszeni rossz.
Ezt a tipikus szecessziós betűtípussal festett útmutatót mától bárki közelről szemügyre veheti a Szépművészetiben. A Secession nevű művészcsoport kialakulását és az egyesület kezdeti – meglehetősen eufórikus – éveit bemutató tárlat címadó képe ugyanis nem más, mint a híres Nuda Veritas. Rajta az 1890-es évek legvégének közerkölcsét borzoló meztelen, vörös loboncú nővel, aki nem is a kezében lévő tükörtől, hanem egészen hátborzongató tekintetétől válhatott az Igazság allegóriájává.
A nagyrészt a bécsi Albertina grafikai gyűjteményére épülő tárlat kurátora az osztrák múzeum munkatársa, Marian Bisanz-Prakken. A művészettörténész több mint harminc éve kutatja Klimt és a szecesszió művészetét, több monográfiát és számtalan cikket publikált már a témáról, egy felfedezését azonban még sehol sem hozta nyilvánosságra. Hogy valójában mitől is lát Klimt igazságasszonya szó szerint az ember veséjébe. Prakken asszony nemrég észrevette, hogy modell valószínűtlen kék szemének bogarához egy-egy pötty arany festéket használt a művész. Talán ez a mágnesként vonzó, mégis annyira távoli tekintet babonázta meg a kor leghíresebb kritikusát, Herman Bahrt, aki röviddel elkészülte után megvásárolta Klimttől a mesterművet, hogy Bécshez közeli háza falán naponta nézegethesse.
A festménnyel kapcsolatban még el kell mondani: igazán türelmesen kivártuk a sorunkat, hogy végre idehaza is láthassuk. Baán Lászlóék szívük szerint már 2008-ban bemutatták volna, a múlt század elején hogyan alakult ki Bécsben a klasszicista és a historizáló hagyományoknak ellenszegülő szecesszió irányzata. Csakhogy a Nuda Veritast, az anyag egyik legfontosabb darabját műtárgyvédelmi okokból kényszerpihenőre ítélték. – Népszerű és kimagaslóan értékes műveknél gyakran előfordul, hogy néhány évre zárlatot rendelnek el rájuk, ami alól A meztelen Igazság, ha jól tudom, csak most, 2010 augusztusában szabadult fel – magyarázza az osztrák kurátor. Aki egyébként tizenkét évvel ezelőtt az Albertinában egészen hasonló koncepciójú kiállítást rendezett. Ott több – körülbelül háromszáz – mű szerepelt a szecesszió előzményeit és hatását bemutató rajzokból és sokszorosított grafikákból. Onnan azonban hiányzott a Nuda Veritas és a Szépművészeti több mint negyven saját műtárgya, amelyek közül több a budapesti tárlaton párban szerepel egy-egy Bécsben őrzött munkával. A kiállítások felépítése egyébként kevéssé tér el: „nyitányuk” a Hagen-körként és Hetek klubjaként ismert művészegyesülések 1897 előtti termése. A Klimt nevével fémjelzett, Secession nevű mozgalom igazi kezdetének azonban a Ver Sacrum (Szent Tavasz) nevű művészeti folyóirat 1898-as megjelenését számítják a művészettörténészek, amelynek borítóihoz és belső oldalaihoz készült vázlatokból is jó néhányat látni a Hősök terén. – A Secession egyesülés legelső kiállítását Gustav Klimt harangozta be mitológiai témát feldolgozó litográfi ájával, amelyen Theseus épp legyőzi a Minotauruszt. Ez a mű kiváló példája a szecesszióra oly jellemző síkművészetnek, amelyben a motívumokat, a szöveg elrendezését, a betűtípust, az üresen hagyott felületeket, szóval igazából a vászon vagy a papír minden egyes négyzetmilliméterét megkomponálják. Az egész számít műalkotásnak.
A „Gesamtkunstwerk”, vagyis az összművészeti alkotás fogalmára azonban a legjobb példa a kiállításon külön blokkot kapott, 1902-es Beethoven-kiállítás, amelyet a zeneszerző emlékére a bécsi Secession székházban rendezett Klimt és művészköre. Az alkotók szerint a majd’ 60 ezer látogatót Bécsbe vonzó tárlatban értelmetlen lett volna elkülöníteni Max Klinger központi helyen álló Beethovenszobrát Klimt híres Beethoven-frízétől vagy bármely más művész munkájától. Itt az enteriőr, a festmények, a rajzok, de még a falak színe is a nagy mű része volt, azé a komplex alkotásé, amely mérhetetlen erejével ekkortól fogva külön utakra is terelte a Secession egyesülés tagjait. Hogy merre vezetett Klimt pályája 1902 után, valamint, hogy miként hatott ő és bécsi művésztársai az európai festőtársadalomra, erről szintén látni jó néhány adalékot a Szépművészeti kiállításán. A hazai közönség a Japánból kölcsönzött Arany lovag csillogó felületeit csak a mától számított hét hétig fürkészheti, a híres fakultásképekhez és a Beethoven-frízhez készült vázlatokat, valamint a szintén Gesamtkunstwerknek tekinthető Nuda Veritast – az egyedi fém-fa keretet Klimt ötvös testvére, Georg készítette –, azonban január 9-ig van ideje közelről megfigyelni.
Drága művészet
A két éve várt kiállításhoz összesen 15 intézménytől és magángyűjteménytől – többek között a New York-i Neue Galerie-től és a japán Nagoya városából is – kölcsönöztek alkotásokat. Az 50 Klimt-rajzot és 7 festményt bemutató tárlat körülbelül 100 millió forintjába került a Szépművészetinek, a Nuda Veritas biztosítási értéke 25 millió euró, vagyis 7 milliárd forint. A teljes anyagot 35 milliárd forintra biztosították.
