Az ötlet szülőatyja Kanada Káosz, aki ugyan még meg sem született, amikor abeat, a rhythm and blues és az afrobeat a virágkorát élte, lemezlovasként mégis mágnesként vonzották magukhoz. Kutatott, gyűjtött, régi poros korongokat lapozgatott, meg túrta a netet, a relikviák böngészése közben pedig óhatatlan kóstolgatta annak revival vonulatát. S nagyon nem értette, magyar muzsikusok miért nem játszanak ilyen ódon hangulatú, mai fülnek mégis izgató slágereket.

Tucatnyizenésztmegkörnyékezett, mire meglelte azt a négyet, akiben érzett potenciált, másrészt igent is mondott. Korongkollekciójából közösen kiválasztottak néhány könnyebben kivitelezhető dalt, és 2008. május 18-án, vasárnap délután négykor a Sirályban néhány tucat barát és érdeklődő jelenlétében előadták azokat. Így született meg a Qualitons, melyben már akkor is Szőke Barna gitározott, Hock Ernő basszusozott és G. Szabó Hunor dobolt, fél évre rá pedig az orgonista Premecz Mátyás érkezésével nyerte el máig érvényes formáját.

„A zenei termés számomra 1975 körül megállt, attól kezdve önismétlés zajlik. Ami érdekes, rég megtörtént” – vallja Kanada Káosz, aki amúgy megélhetésből fővárosi diszkókban a nyolcvanas évek slágereit forgatja, de közben házal a Qualitonsszal és műsort vezet a Tilos Rádióban, mert úgy véli: a hatvanas évekbeli magyar beat és amerikai rhtythm and blues, illetve a hetvenes évekbeli afrobeat/funk annyira szép és izgató, hogy feltétlen terjeszteni kell. Függetlenül attól, hogy itthon hány hallgató hajlik rá. Az idő, a szimpátia meg a baráti kör pedig mostanra meghozta, hogy bármerre mennek, rendre telt ház mulatozik rájuk. Különösen, ha mindezt alkalmanként Kovács Katival megerősödve teszik.

Régi idők zenéjéhez régi idők hangszerei passzolnak: kétszáz kilós Hammond, adekvát Leslie-erősítővel, hajlott korú Ludwig-dob, McCartney-féle Höfner-basszus, vagy legalábbis annak kópiája. Hasonló szellemben fogant első nagylemezük anyaga: a mai, térben és időben izolált stúdiógyakorlattal szemben náluk kizárólag függönyök választották el a zenészeket, így az együttjáték során nem a fejhallgatóban, hanem akusztikusan hallották egymást. A hangmérnök korabeli előerősítőket és mikrofonokat használt, a számítógépbe analóg jelek futottak be, a szalagos technika alkalmazásától egyedül annak anyagi vonzata tartotta távol őket.

Mindezek eredőjeként persze a Panoramic Tymes a maga régies, karcos, koszos hangképével erősen elüt a kereskedelmi rádiók mai hangzásideáljától. Mondhatni, az album csomagolása egyáltalán nem rádióbarát. Pedig a tartalma nagyon is az. Megnyerő, jól bulizható, zömükben instrumentális dalok sorakoznak rajta, lüktető basszussal, kattogó gitárral, fúvós szurkálással, dzsesszes Hammond-szólóval megbolondítva. Színben, hangulatban, érzetben egymás mellé sodorva két olyan gyökeresen másról szóló kort, amikor egy olyan számcím, mint például a Mellbimbó még botrányt okozott és amikor már legfeljebb csak mosolyt fakaszt.