Az elmúlt évadban lakásokon próbált a csoport, ami nem bizonyult a legjobb megoldásnak, már csak az albérlőtársak és a szomszédok miatt sem. Most azt tervezik, hogy felkeresnek több helyet, hátha valahol befogadják őket. A rendező ezzel a szándékával a Tűzraktér Független Kulturális Központot és a Zöld Macska Diákpincét, mint befogadó független színházat szeretné megkeresni.

A társulat egyébként idén lesz tizenegy éves, és már viszszatérő törzsközönsége van. Általában befogadó színházakban, fesztiválokon, iskolai rendezvényeken és kollégiumokban szoktak fellépni. Előadásaikat a tagok szervezik, hirdetőtáblákon és közösségi oldalakon próbálnak eljutni a fiatalokhoz. Ehhez flyereket készítenek és azt tervezik, hogy rendszeresen fognak fotózni a próbákon. Ez főleg a közösségi oldalak miatt szükséges, így egy kis ízelítőt kaphatnak az érdeklődők az előadásból. A Színlelde repertoárja széles skálán mozog, az improvizációktól kezdve a régi klasszikus vagy éppen kortárs művekig sok mindent színre vittek már. Játszották Frank Wedekindtől a Tavasz ébredését, de mai darabokat is, mint például a Ne lőj a fecskére! címűt Zalán Tibortól. Jelenleg Békés Pál A női partőrség szeme láttára című művét próbálják.

Hetente egy-két alkalommal jön össze a társulat, az előadás közeledtével, a főpróba időszakban persze többször. Mindig az aktuális rendező választja ki a darabot, és a társulat egyszerre több előadáson is dolgozik. A színjátszó csoport egy része három-négy évente cserélődik, jelenleg nyolc állandó tagot számlálnak. Minden évben érkeznek újak, számukra felvételit szerveznek. Ez nem játék: komoly próbatételeken kell az érdeklődő fiataloknak átesniük. A bizottság (azaz a társulat) asztal mögé ül, figyelmüket és a fényeket a jelöltekre irányítják, és megkezdődik a vizsga. Általában szituációs játék, rögtönzés, prózaés versmondás a feladat, miközben a „vizsgabiztosok” szabadon kifejezhetik nemtetszésüket, akár félbe is szakíthatják a jelentkezőket.

Vajon milyen fellépési és támogatási lehetőségei vannak egy diákszínjátszó csoportnak? Több is kínálkozik: iskolán belüli fellépés, nemzeti és egyéb ünnepek alkalmával; színjátszó fesztiválokon való részvétel vagy befogadó színházakban szereplés. Hajós Zsuzsa, az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) munkatársa a diákszínjátszó fesztiválról azt mondja: az ODE civil szervezetként 21 éve rendezi meg minden évben ezt a találkozót a 14–20 év közöttiek számára. Két kategóriában indulhatnak a csoportok: művészeti és nem művészeti iskolásokként. A találkozó kétfordulós, az első körben regionális szintű versengésben vesznek részt a csoportok, ezután a legjobbak továbbjutnak az országos döntőbe. Az első három helyezett ezután oklevelet vehet át a szakmai zsűritől. A találkozó nemcsak verseny: arra is szolgál, hogy a színjátszó csoportok minél jobban megismerjék egymást.

Újabb lehetőséget jelent a diákszínjátszóknak befogadó helyen játszani. A Zöld Macska Diákpince befogadó és alternatív színház vezetőjében, Letenyei Krisztinában nyolc éve fogalmazódott meg az ötlet, hogy kéne egy hely, ahol a diákszínjátszókat nemcsak fesztiválokon nézhetik meg az érdeklődők és a diákok, hanem egész évben szerepelhetnek. Időközben nagyon megnőtt eziránt az érdeklődés, főleg – persze – a színjátszó csoportok részéről. Az a céljuk, hogy minél több középiskolással ismertessék meg a diákszínjátszást, elősegítsék a csoportok közötti kommunikációt, és a színjátszók tanuljanak egymástól (vagy esetleg a meghívott szakmai zsűritől). A társulatoknak fellépési lehetőséget és technikai hátteret biztosít a hely, továbbá próbahelyet is ad, bár a kapacitásuk véges.

A Színlelde repertoárja széles skálán mozog