O Wunderland, o Wunderland

Négyévente még a szokottnál is különösebbnek tűnik az Ötvenhatosok terén látható ARC. Négyévente ugyanis (egyelőre) választásokat tartanak Magyarországon, tavasszal és ősszel is teleszemetelik plakátokkal Budapestet és az egész országot a reménybelik. Annyi pénzt feccölnek plakáttervezésbe, nyersanyagba, nyomtatásba és ragasztgatóemberek fizetésébe a haza és az önkormányzatok potenciális vezetői, amennyiből egy közepes méretű afrikai ország, de legalábbis egy komplett magyar megye hetekig járhatna Wellington-bélszínt meg szuflét zabálni egy menő belvárosi étterembe.

Aztán minek?

Idén kétszer sok héten át is ránk köszönnek tehát a plakátmagányban ázó éjjelek, aminek a számos hátránya mellett azért van egy előnye is: napról napra megfigyelhető például, hogyan gyűlik a slejm az Alagút melletti, éjjel-nappal nyitva tartó pecsenyésnél embermagasságban az oszlopra drótozott Jobbik-plakáton, és olyankor örül a szív nagyon. Aztán lemossa az eső a cuccot, lehet gyűjteni megint. Egyébként viszont belső zokogás: az egy szem Kétfarkú Kutyák ragaszain kívül a kreativitásnak nyomást sem látni a politikai természetű plakátokon. Ennyire hiányoznának az úgynevezett holdudvarokból a dizájnerek, grafikusok? Ennyire nincs mit mondani? Hol a meszidzs, polgártársak? Hát hol éltek Ti?Mit képzeltek magatokról?

Állok a téren, az Ötvenhatosokén, nézem Nagygyörgy Zoltán plakátját (Hol élsz Te?, 1. helyezett), valószínűleg valami nagyon egyszerű számítógépes programmal készítette, pixeles gyerekrajz. Zöld lombú fa, piros cserepes ház, a kéményből otthonos füst gomolyog elfelé, stilizált fakerítés, felette zsinórírással: „ez az a ház ahol éltem”, és nem a központozás hiánya tűnik fel, egy kissráctól elnézem, ha nem tudja, hová kell tenni a vesszőt. Hanem a házikó mellett álló, ugyancsak stilizált helységnévtábla.

Tatárszentgyörgy.

Aztán Madai Zsolt szintén nem túl bonyolult ornamentikájú alkotása jön (második helyezett), egy ellipszisre bontott világtérkép, kinyújtott földgömb, minden földrész minden országán átvonul a magyar trikolór, Afrika és Európa egy részét nagy H takarja el. Mertem nagyon álmodni – ez a címe, és az jár a fejemben, milyen forgalma lenne egy ilyen matricának az autósboltokban és/vagy benzinkutakon. A magyar sofőrök humorérzékét valamelyest ismerve: csekély.

Úgy bele vagyunk butulva a béna city lightokba, az óriásplakáton sertéskaraj-akciót hirdetők vizuális terrorjába, hogy a kevesek, akik még figyelnek, minden, kicsit is jópofa ötletnek tudnak örülni. Talán ezért, hogy a téren a legtöbb plakát előtt kuncogást, kacajt, hahotát hallok. Van pár kivétel azért: Jelasity Péter plakátja előtt negyvenes nő álldogál, bámulja, körbenéz, mintha segítséget várna, nem érti. „Anyádba”, áll a plakáton, a nő arcán, hogy akkor így ezt most hogy és miért. Nem segítek.

A velőig hatoló csend, amelyet csak a 30-as busz olykori zaja tör meg, talán a Te is tehetsz a szegénység ellen! kategória plakátjai előtt a legnagyobb, és tényleg, itt még az is elszégyelli magát, aki sosem mulaszt el a tavalyi, gyűrött és koszlott Fedél Nélkült lobogtató hajléktalanjának adni pár forintot, cigit, ilyesmit, a szokott buszmegállóban. Csepel Sziget a címe Nagy Gergely munkájának, amely elsőre lehetne akár szimpla hányatláttunkmár szociofotó, az erdőben valahogy összetákolt hómleszkalyiba előtt alsógatyában álldogáló házigazda viseltes arcára fókuszáló szívszaggató portré; a csavar az alsó sávban keresendő. Hosszanti csíkban a nyári fesztiválok hetijegyére emlékeztető karszalag, rajta: Csepel Sziget – OTTAL-VÓS. Vagy ott van Raffai Péter és Drahos Zsolt plakátja, amely első lett ugyanebben a kategóriában. Egy budapesti téren ősz szakállú hajléktalan öreg üldögél, kezében tábla, 20 Ft-ért semmibe vehetsz. A címe Fair Deal.

Azokra is gondoltak az ARC szervezői, akik olykor azért tartanának némi szünetet a meghatódásban, szörnyülködésben, önkritikában és egyáltalán: a hümmögésben. Külön óriásplakátra gyűjtötték azokat a kisplakátokat, amelyek a népszerű közösségi portál, a Facebook kapcsán születtek, és bEUgrottunk gyűjtőcímmel, muhaha, EU-s viccesek is láthatók. A No More Cigi kategória is kellemes ésmorfondírozós perceket kínál, nem beszélve az Év kulturális plakátjairól, amelyek kivétel nélkül zseniálisak (megosztott első helyezettek: Hegedűs László, Markulik Balázs, Tóth Andrej).

Mégis mindig visszatérek a Hol élsz Te? kategória képeihez, nem hagynak nyugodni. A kvintesszenciát Nagyiványi Márton, Bazsinka István és Pákozd Gergely plakátjában találom: Nagy-Magyarország alakú autóillatosító himbálódzik egy szélvédő előtt, Wunderbaum helyett Wunderland felirattal, az illatmegjelölésnél pedig Sour Grapes szerepel. Ezt se kapkodnák az autósboltban. Választást se lehetne vele nyerni, nyilván.

Az idei ARC kiállítás szeptember 22-ig látható a budapesti Ötvenhatosok terén
Az idei ARC kiállítás szeptember 22-ig látható a budapesti Ötvenhatosok terén
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.