Hogy mi köze mindennek a Szemponthoz? Hát az, hogy a megújult műsor első adásában Gulyás István főszerkesztő Wahorn András festőművésszel beszélgetett a művész lakóhelyén – a Heves megyei Mezőszemerén – történt tolvajlásokról. Az őszinténmoralizáló, s ezzel alaposan csőbe húzott Wahorn válaszait nem idézném, de következzenek a közpénzből – így a dolgozó romák adóiból is – fizetett Gulyás István tendenciózusan összeállított kérdései szó szerint: „Ugye te most Mezőszemerén élsz? Az egy olyan település, ahol sok cigány van, ugye? Egy időben rengeteget beszéltél különböző médiumokban arról, hogy téged sokszor sok helyen megloptak ebben a faluban. Találkoztál közvetlenül is lopással? Láttad, ahogy meglopnak? Milyen érzés, amikor meglopnak? Szerinted helyes a szigor ezekben a kis lopásokban?”

Köszönjük szépen a bemutatkozást. Az még csak hagyján, hogy Gulyás István szokása szerint nagyjából annyira barátságos és meleg tekintettel néz a kamerába, mint Haynau a kegyelmi kérvényekre. De az mégis különös, hogy egy ilyen beszélgetés után röhögés nélkül ki tudja mondani a műsor új szlogenjét: több mint egy vélemény. Valóban? Akkor hol a többi? Miért csak a személyes tapasztalatai miatt jogosan fölháborodott Wahornt halljuk? Hol van egy szociológus, aki a hátrányos helyzetű térségek társadalmi-gazdasági jellemzőit ecsetelné? Hol van egy jogász, aki a meglopott és felbőszült falusiakat tájékoztatná az új törvényi szabályozásokról? Hol van egy kriminológus, aki elmagyarázná, hogy a bűnözői életmód nem függ az etnikai származástól, a vallási hovatartozástól és a Wahorn által emlegetett keresztény erkölcsiségtől? Hol van egy államtitkár, aki a kormány tervezett roma integrációs politikájáról értekezne? Ja, hogy a nézők igénye alapján mindezt majd földolgozzák alaposabban is? Akkor mi szükség volt a mostani interjúra?

Miközben a Szempontot néztem, visszasírtam Friderikusz Sándort, és az általa vasárnap esténként vezetett A szólás szabadságát. Hiszen egy Friderikusz kaliberű tévés nem engedte volna meg magának a fönti beszélgetést. Számomra az új Szempont egyetlen erénye, hogy a főszerkesztő alatt kiváló szerkesztői, operatőri és technikai stáb dolgozik. Az első adásban például egészen nagyszerű volt Pataki Katalin szerkesztő-riporter anyaga az ovisokról és a nemi sztereotípiákról, valamint Fekete Norbert riporter kis remeklése a személyforgalom előtt újra megnyitott ötös számú vasúti szárnyvonalról. De azért elfacsarodott a szívem, amikor Fekete Norbert a riportja végén belenézett a kamerába, s azt mondta: „nehéz helyzetben vagyok”.

Szerintem is, kedves kolléga.