Mint védelmünkre szorulóról szoktunk a kulturális örökségről beszélni. Pedig elsősorban használni kell, amit csak lehet. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell nagyon is vigyázni mindarra, ami ránk maradt a régiektől. De ahhoz előbb tudatosítani is kell, mi minden tartozhat a ránk hagyományozódott értékek fogalmába.

Ha külföldön jár, egyszerű a helyzet, bedekkerrel a kézben a turista rácsodálkozik, amit a szerző a szájába rágott. De ki vesz könyvet elő, amikor a hazájában kirándulgat, és pláne ki szokott utánanézni a sarki templom vagy az utca túloldalán lévő ház építészeti különlegességeinek?

Naponta több tízezren fordulnak meg a szerkesztőségtől két megállóra lévő Kolosy téren, de fogadok, hogy csak nagyon kevesen tudnák közülük megmondani, kiről kapta a nevét, s hogy mikor épült a téren álló újlaki templom.

Pedig a világháló korában két kattintás is segít, és máris eljutunk Kolosytól Petőfiig (Akasszátok föl a királyokat című versében említi a császári biztos Lamberget – „szívében kés” –, akinek 1848-as nép általi megölésében szerepet játszott az ifjú jurátus, Kolosy György). A hivatalos nevén Sarlós Boldogasszonyplébá niát pedig 1705-ben alapították, és a XVIII. század közepe óta fogadja a híveket.

A hét végére még ennyire sem kell készülni: elég tájékozódni egy kicsit – például a www.oroksegnapok. hu oldalon –, és szerte az országban található helyszíneken mindenütt szakavatott vezetők mutatják meg, amit csak érdemes megnézni. Mi szinte véletlenszerűen emeltünk ki néhány látogatnivalót.