Néhány napja újabb örökségvédelmi lista érhető el az interneten – www. szellemiorokseg.hu –, amely persze nem előzmény nélküli. A legismertebb UNESCO-lista az 1972 óta létező világörökségi, amelyen már 911 természeti és épített érték szerepel. A hazai értékek közül listás címmel büszkélkedhet a budapesti Duna-part és a Várnegyed, az Andrássy út, Hollókő, az aggteleki karszt, a pannonhalmi bencés főapátság, a Hortobágy, a pécsi ókeresztény sírkamrák, a Fertő tó és a tokaji történelmi borvidék.

1992-ben szintén az UNESCO alapította a Memory of theWorldöt, magyarul a Világ-dokumentumörökségi jegyzéket, amely főleg az archívumok kincseit jegyzi. Ezen is jó pár magyar produktum szerepel: a Corvina-könyvtár, Kodály és Bartók népzenei gyűjtése, Tihanyi Kálmánnak a korai televíziózáshoz kapcsolódó találmánya, a mohácsi csata előtt készült Magyarország-térkép, Bolyai János Appendixe és Kőrösi Csoma Sándor angol–tibeti szótára.

Az UNESCO ezek után 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelyhez hazánk 2006-ban csatlakozott – nem kapkodtuk el, csak harminckilencedikként kerültünk az egyezményt jegyzők közé. A lista célja a szellemi kulturális örökség megőrzése, az érintett közösségek szellemi örökségének tiszteletben tartása, az örökség jelentőségének tudatosítása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. A szellemi kulturális örökség reprezentatív lajstromán jelenleg 166 elem található. Ezek közül kilencvenet Az emberiség szájhagyományozó és szellemi örökségének mesterművei listáról emeltek át 2008-ban, majd 76 további elemmel bővítették.

Itthon is létrejött egy bizottság, amely javaslatokat tesz a nemzeti jegyzékre méltó magyar örökségelemek felvételéről. Idén nyár közepéig a civilekkel megerősített testület öt értéket tartott alkalmasnak a listás tagságra. A maszkos, farsangvégi télűző mohácsi szokás, azaz a busójárás természetesen rajta van, sőt tavaly szeptemberben a nemzetközi jegyzékre is felkerült. Nehezen megfogható, ellenben nagyon is jelentős érték a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége. Az előbbinél jóval konkrétabb a Kalocsa környékén élő kulturális hagyományrendszer, úgy mint a hímzés, a népviselet, a pingálás és a tánc. Ebbe a sorba tartozik a mezőtúri fazekasság, illetve a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya is. Ha valaki nem tudná, milyen is a kunsági birkapörkölt: az állat húsának eleinte víz hozzáadása nélküli pörkölését, szinte sütését és az előzetesen megperzselt fejjel, körmökkel és farokkal, valamint a pacallal és belsőségekkel történő együtt főzését jelenti. A pörkölt fűszerezéséhez csak vöröshagymát, őrölt- és csövespaprikát, valamint sót használnak. A főzéshez akkora öntöttvas lábas kell, amekkorában az egész állat húsa elfér. Nos, ezt kóstolta meg utólag Csorba László főigazgató.

A lista az elmúlt hetekben újabb három elemmel bővült: így lett szellemi örökség a halasi csipkevarrás élő hagyománya, és most már ott a helye a matyó örökségnek – a hímzésnek, a viselet, a folklór továbbélésének –, valamint a magyar solymászatnak is. A nemzeti jegyzékre újonnan felvett elemeket hivatalosan a Kulturális Örökség Napjainak most pénteki megnyitóján hirdetik ki, ahol a közösségek képviselői átvehetik a felvételt elismerő dokumentumot. Mi több, hétvégén a fővárosi Múzeum-kertben az elismertek egész napos bemutatókat is tartanak: a programban szerepel színpadi produkció, tánctanítás, viseletbemutató, kézműves-foglalkozás és vásár.