A stúdió amúgy „betolakodókkal” van tele, ami egy nyílt nap alkalmával nem olyan nagy csoda. Így van ez a Blokk összes szobácskájában. Az imént még Hártó Szilvia együttese, a Bijou zenélt a Lila teremben (amely: lila), talpalatnyi hely sem nagyon volt az amúgy sem túl nagy, legfeljebb tizenpár négyzetméternyi helyiségben. Hogy hallgatók és előadók ilyen szűk helyre vannak összezárva, nemcsak azért jó, mert csekély érdeklődés esetén is biztosított a táblás ház; a fizikai közelség –szerintem nagyon helyesen – rombolja azt a káros illúziót, miszerint a zenész amolyan megközelíthetetlen félistenség, akire rémült áhítattal szabad csak tekinteni. A zene, a dal, most épp a magyar dal születéséhez lehet így közelebb férkőzni, az élmény, mondhatni, exkluzív. Pláne, ha a dalok, jelen esetben a Bijou dalai olyan szépen, lassan áramolnak, ahogy egy régi tölgyfa árnyéka vándorol egy napsütötte házfalon, napsütötte késő délután, folyamatosan, a sietség minden gyanúja nélkül. A Nemjuci kamarakoncertjén nagyobb a zúzás, de ez mit sem von le a közvetlen élmény értékéből, és így érezzük Peter Oginál is, aki egy szál gitárral ül ki a Blokk egyik „nappalijába”. A kislányok a földön ülnek, mi a zöld pamlagon, egy régi Filmvilágokkal tele polc mellett hallgatjuk, hogy „kurta szemfényvesztés-fuvallat az élet”, és tényleg az, demég erre a darab időre is érdemes venni egy hosszúlépést meg egy dobozos sört a műélvezethez a lényegében korrekt árakkal dolgozó büfében.

A Bokor és a Galagonya utca sarkán, a Klubrádió színpadánál áll a tömeg és nézi, hallgatja némán a fényhomályos hangú Fábián Julit, aki alá Szakcsi Lakatos Béla zongorázik. Egy nyolcvan pluszos néni mellettünk épp azt ecseteli, milyen jó, hogy megkönyörült rajtunk a Jóisten, és az egész heti mocsok idő helyett huszonfokot és napsütést küldött; kezében rántotthúsos zsemle. Valóban, ha lógott is az eső lába reggeltájt, valaki jó nagyot rúghatott bele, ami már csak azért sem baj, mert így nemcsak az egyik legjobb magyar dzsesszénekesnő énekel Summertime-ról, de tényleg késő nyári a hangulat. Derék óbudai polgárok, rózsaszín inges, farmeres, tornacipős exminiszterelnök családostul, még a csaj is itt álldogál a környéki nonstopból. Ismerős és ismeretlen, a zenének örülő arcok, mindenki boldognak tűnik, ami lehet, hogy tök giccses, de hát ez van.

A Gödörben este Takáts Eszterék koncertjébe csúszunk, de olyan akadálytalanul, mintha előtte legalábbis olajban áztunk volna ruhástól úgy fél napig. Hogy mi vagy ki lakik a nő torkában, azt egyelőre nem tudom, mindenesetre olyan evidensen lubickol a zenében, amelyet remek zenekara mögé varázsol, mint amilyen magától értetődő, hogy néha levegőt veszek. A hideg, meg az ő háton való futkorászása. És aztán rögtön egy ellenpont jön, Sickratman, azaz Paizs Miklós és zenekara népszerű slágerek átirataival kezd, a Tom Jones-féle Sexbombból náluk Lesz gond lesz, hogy milyen, mekkora gond, azt most hagyjuk. Miközben pedig a többi, egzaltáltságában és tahóságában vicces és jó dal, például a Nesze hülye paraszt vagy az Evvel a dalban mondom el, vagy épp az Érik a szőlőbe ágyazott szociorap megy, azon gondolkodom, mitől lehet ilyen súlyosan kész a csávó, szeme majdnem végig behunyva. Intravénás irónia? Paizs végül, az előre egyeztetett feltételek szerint bekövetkező ráadás keretében valószínűleg a jelenlegi miniszterelnökhöz kelt ódát énekel, nem hiba nélkül, de nagy átéléssel, állva, ami nála koncerten legalábbis szokatlan.

A Gödör-est fénypontja azonban mégiscsak az Időtlen zenekar koncertje, amelyre megtelik a hely teljesen. Nem csodálkozunk. Az URH, vagyis az Ultra Rock Hírügynökség egy nap híján pontosan harminc évvel ezelőtt, 1980. szeptember 13-án adta első koncertjét a pszichiátriai klinika nappali szanatóriumában, a Balaton zenekarral közösen, most pedig az egykori premieristák, a nyolcvanas évek magyar alter-undergroundjának emblematikus figurái – Bárdos Deák Ági, Menyhárt Jenő, Müller Péter, Markó Tamás, Polgár Péter, Újvári János, Horváth Bálint és Benső Pál – álltak össze egy ad hoc koncert erejéig. A Kontroll Csoport, az URH, a két zenekar fúziójának következtében létrejövő Európa Kiadó, vagy épp a Sziámi-Sziámi interperszonális viszonyait nem én fogom most kibogozni, mindegy is, a lényeg a reveláció, így, sokan, sokfélék, sokfélét, magyart, igazit adnak a fülünknek. A kezünkbe meg kilincset a magyar dalhoz. A Magyar Dal Napján.

A Keleti Blokk műfaját tekintve összművészeti alkotóház. Műhelyekkel, stúdiókkal van tele. De tényleg tele