Egyelőre a többi régi állatvontatású járművet sem kell félteni, a városi idegenforgalom gondoskodik a konflis és a fiáker fennmaradásáról, a sportfogathajtók is igénylik a kocsiutánpótlást. A szekér alól azonban kicsúszott a talaj: funkcióját átvette a teherautó, amely kétségtelenül gyorsabb, kényelmesebb, plusz még visszapillantója is van, amelyre remek wunderbaumokat lehet akasztani. Csak persze a szekér sokkal szebb.

Az oktatófilm elkészítését a Norvég Civil Alap fizette

A több mint kétszáz éves technikát és formavilágot őrző magyar szekér a népi kézművesség egyik legnagyobb bravúrja. Alapjában véve pedig halál egyszerű: még kocsiszekrénye avagy alváza sincs, hanem csak egy ún. eleje, meg egy ún. hátulja, amelyek önmagukban nem érintkeznek, egy rúd, azaz a gerinc, másnéven a nyújtó köti össze őket. És ebből jön az egyik nagyszerűsége: tetszés szerint és igen egyszerűen variálható a hossza, attól függően, mikor, mit és mennyit kell szállítani vele. Van aztán még két oldala, négy kereke, két saroglyája, meg egy vagy két rúdja, amelyek viszont aszerint rövidebbek vagy hosszabbak, hogy szarvasmarha vagy ló húzza-e a kocsit, és mennyi. A magyar szekerek legtöbbje egyrudas, kétlovas.

A szekér különlegességét azonban elsősorban nem az alkalmazott technika adja, hanem a vasalás, konkrétabban a részét képező kovácsoltvas elemek. Ezek mindegyikének megvan a maga szigorú funkciója, mégis jóval több, mint jól működő alkatrész. Minden ilyen vasidomot, lemezt megcsinálhattak volna a mesterek sokkal egyszerűbben, mégsem tették, igyekeztek formailag is izgalmassá, művészivé, egyedivé alakítani őket. Van persze, ami tényleg csak puszta dísz, az egyik ilyen motívum a szekér elején lévő keresztrúdon, azaz a förhincen (felhércen) lévő fellépőt ékesítő csigavonal, amely Kárpátmedence-szerte tipikus volt.

Ma Magyarországon legfeljebb ha tíz bognár és ugyanannyi kovács készít, de inkább csak készített szekeret, zömmel idős mesterek, akikkel lassan kihal a tudomány. A Magyarországi Kovácsmíves Céh tehát szeretné átmenteni a szekeret az utókornak. A közelmúltban hatvan, átlagosan 9-10 perces oktatófilmet forgatott a szekérkészítés csínjáról-bínjáról a Norvég Civil Alap támogatásával, hogy ha végképp eltűnik a mesterség, valamikor a távoli jövőben mégis folytatni lehessen a hagyományt. A faszerkezetet egy komáromi bognár, a 84 éves Végh László, a kovácsoltvas részeket egy pilisborosjenői kovács-iparművész, a céh elnöke, Takáts Zoltán készítette.

Ez azonban csak az egyik misszió. Takáts Zoltán elmondta, hogy a kézművescéh magát a vas formavilágot is szeretné életben tartani, abból a felismerésből kiindulva, hogy az igényesebb kortárs építészet, belsőépítészet és kertrendezés jobban viselné a letisztult, archaikus népi formákat és motívumvilágot, mint a neobarokkot és a neorokokót, amely még mindig sajnálatosan erősen tartja magát; valamint abból, hogy a míves kovácsoltvas a magyar népi építészetre, tárgyalkotásra nem igazán volt jellemző, jószerével csak a szekereken lehetett megtalálni – hát ezután lehessen megtalálni máshol is.

A kovácsművészet – ahogy a tárgyalkotó népi iparművészet általában – nehéz időket él.

Kovácsoltvas kerítést, kaput, kerti asztalt, függönykonzolt az emberek zöme ma a barkácsáruházakban és a Tüzép-utódoknál vesz, a kézművesek piaca tehát erősen beszűkült. Megrendelőik zöme magasabb státuszú értelmiségi, akinek még fontos az egyediség, a tárgyak „kézmelege”, és ezt meg is tudja fizetni –pedig a kézi kovácsoltvas nem számottevően drágább, mint a vele azonos minőségű szériatermék. A mesterek a közszféra nagy rekonstrukcióiban, restaurálásaiban sem igen vesznek részt, egyfelől a műemlékvédelem pénztelensége, másfelől múzeumi szemlélete („ha pótlunk, az új részek élesen váljanak el a régitől”) miatt, harmadsorban mert ezeket a vasas felújításokat majdnem mindig egy és ugyanazon cégre bízzák. A Magyarországi Kovácsmíves Céh 37 tagból áll, iparművészekből, népi iparművészekből és a népművészet ifjú mestereiből, rajtuk kívül legfeljebb ha húszan vannak még az országban, akik hasonló színvonalon művelik a mesterséget.

De a kereslethez képest még így is sokan vannak.