Meglepetések Velencében

Előre sejthető volt, hogy vitákat gerjesztenek majd a díjak, ha Quentin Tarantino a zsűrielnök. Amikor 2004-ben az általa vezette grémium Cannesban Michael Moore Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilmjét ajándékozta meg az Arany Pálmával, sokan értetlenül álltak a döntés előtt. Ez most sincsen másképp.

A velencei filmfesztivál zárógáláján Arany Oroszlánnal elismert Somewhere (Valahol) című filmet, Sofia Coppola alkotását szinte senki sem várta végső befutónak, a kritika kifejezetten vontatott, erőtlen és unalmas műnek tartotta. Mi tagadás, a hasonló hangnemben készült Elveszett jelentés – Lost in Translation sokkal erősebb, de mindenképpen frissebb alkotás volt a rendezőtől. Így viszont lehet arról elméleteket gyártani, hogy Darren Aronofsky Black Swan című, intenzíven körberajongott művét végül miért csak a legjobb fi atal színész kategóriában ismerték el (Mila Kunis). A legelvetemültebb vélemények szerint elképzelhető, hogy Tarantino féltékeny a sokkal izgalmasabb életművet építő Aronofskyra.

A legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt Álex de la Iglesia vehette át a Balada triste de trompeta (Szomorú trombitás ballada) című mozijáért, mely egyértelműen a szelekció legőrültebb munkája volt. Szüzséje szerint két totálisan nem komplett bohóc (az egyik a szomorú, a másik a „vicces”) beteges rajongása az imádott légtornász-akrobata nőért teljes elmebajba és tömegmészárlásba torkollik Franco abszurdan ábrázolt Spanyolországában. Az elképesztő képi világ és a végtelenségig fegyelmezetlen dramaturgia valóban egyedi filmet eredményezett, ez pedig nagy szó, mert manapság szinte képtelenség egyedinek látszani.

El tudjuk képzelni, hogy a szakma legnagyobb provokátorának, a nyilvánosságot és a sajtót látványosan bojkottáló Vincent Gallónak mekkora kínokat okozhatott, hogy a zsűri pont neki adta a legjobb színésznek járó díjat Jerzy Skolimowski Essential Killing (Az öles esszenciája) című művében nyújtott alakításáért – természetesen nem is jelent meg a ceremónián. Beszédes gesztus ez egy olyan szerep után, melyben egyszer sem szólalt meg, de fizikálisan elképesztő erősen jelen volt. (A Promises Made in Water – Vízben tett ígéretek című saját rendezését, melyben szintén főszerepet játszott, nem méltatta a zsűri.) De legalább elmondhatjuk, hogy az Essential Killing esetében részben magyar sikerről van szó: a film egyik koproducere Berger József volt.

Sofia Coppola filmjét senki sem várta befutónak
Sofia Coppola filmjét senki sem várta befutónak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.