Turisták, akik a Mátyás-templom és a Halászbástya között megálltak egy pillanatra, hogy belehallgassanak Szarka Gyula reneszánsz kort idéző zenéjébe, vagy próbaképpen felüssenek egy-két könyvet a standokon, hogy belekóstoljanak ebbe a különös hangzású, érthetetlen nyelvbe, amelyhez olyannyira ragaszkodik ez a néhány millió ember itt, Európa közepén. Márai mesélhetne erről sokat, ha mondjuk ő is itt dedikálhatna valahol a vizes nejlon alatt, minden nehezen szerzett európaiságával és soha meg nem tagadott magyarságával. A polgár soha nem hivalkodó arisztokratizmusával és eleganciájával.

– Az évfordulókról is szólt az idei ünnep: Márairól és Kosztolányiról, akik nem mellesleg itt laktak a kerületben – magyarázza Blázsovics Lívia, a könyvünnep egyik szervezője. A száztíz éve született Márait egy szabadtéri szalonban látták vendégül, jó borok és még jobb szavak társaságában, de ugyanígy megidézték a 125 éve született Kosztolányit is, és azt sem felejtették el, hogy a trianoni döntés is immár kilencven éve született. Nem ez az első alkalom, hogy évforduló köré szervezik a háromnapos rendezvényt: a reneszánsz évéről és a Nyugat 100. születésnapjáról is megemlékeztek.

Idén, akárcsak tavaly is, harmincegy kiadó fogadta el a budavári önkormányzat és a Litea könyvesbolt meghívását. De érkeztek mások is, tavaly Székelyudvarhely, idén Zenta vendégeskedett külön standdal az ünnepen, és ahogy eddig mindig, a gyerekekre is gondoltak: Buda első középkori és az alkalomra alaposan kinagyított, fekete-fehér ábrázolását kellett kiszínezniük.

– Egyébként nem könnyen találta meg helyét az esemény, pedig a keret, az ürügy szinte azonnal megvolt – eleveníti fel a kezdeteket Bakó Annamária, a Litea könyvesbolt vezetője, a könyvünnep ötletgazdája. Az első magyar nyomtatott könyvre kívántak emlékezni, s mi mással lehetett volna ezt hívebben kifejezni, mint olvasók és kötetek találkozójával. Hess András nyomdája, ahonnan 1473-ban kikerült az első könyvünk, a tértől karnyújtásnyira helyezkedett el, így a helyszín már adott volt. Eleinte pünkösd környékén tartották az első ünnepeket, igazodva időben is az első könyv születéséhez, de mivel ütköztek a könyvhéttel, más évforduló után kellett nézni. Ez sem volt nehéz, mindössze 1686. szeptember másodikáig kellett visszafutni az időben, mikor is Budát sikerült visszaszerezni a törököktől. Azóta is hódítani szeretnének: visszanyerni az olvasókat a mindennapok fásultságaitól, az ilyen-olyan csábításoktól.

S hogy mikor sikeres egy effajta ünnep? Ha sokan vannak? Nagy a forgalom? Nehéz megmondani. Ám ahogy Bakó Annamária figyelmeztet: önbecsapás lenne a gyérebb érdeklődést az időjárásra fogni. Talán most ért be a válság, az internet, a maratoni tévézés, az új kor új szellemei. Az a világ menthetetlenül elmúlt, amikor súlyos zacskókkal hagyták el a teret a könyvet vásárlók. Amikor minden nap ünnepnek számított, hiszen nem múlt el úgy este, délután, hogy ne haladtunk volna valamennyit a kiválasztott regénnyel, verseskötettel. Ma már be kell érnünk azzal, hogy egy-egy hétre, pár napra teremtünk ünnepet a könyv köré. Emlékezeteset, makacsul visszatérőt.

Nem csak az időjárás tehet a gyérebb érdeklődésről