Szédítő, selymes fényű szépség
Az elektromérnök végzettségű Gyugyi László 1956-ban hagyta el Magyarországot, és Amerikában letelepedve 78 szabadalmával érdemelt ki számos elismerést. A mérnök nosztalgiából előbb magyar népművészeti tárgyakat, később Zsolnay kerámiákat kezdett gyűjteni a tengerentúlon. Gyugyi a világvárosok híres antikvitáspiacait és -boltjait, valamint a nagy aukciósházak licitjeit járva gyarapította készletét, emellett a kiszemelt tárgyakért makacsul ostromolta a gyűjtőket. Az 1878 és 1910 közötti évek – vagyis a Zsolnay legdicsőbb korszakának –legbámulatosabb tárgyaira „hajtott”. A mérnök sosem dicsekedett azzal, hogy egy-egy művet milyen áron szerzett meg, ám, mint az a rokonság elejtett szavaiból kiderült, Gyugyi mai áron forintmilliókat fizetett a kiszemelt tárgyakért, és ezzel gyakran kivéreztette a családi kasszát.
Pécs vezetői már az ezredforduló táján fontolgatták, hogy a városba „csalják” a kollekciót. Az idősödő Gyugyi hajlott az ötletre, a mérnök úgy vélte, hogy örököseinél szétaprózódik ez a kulturális vagyon (akár a szó szoros értelmében is, mivel a fia földrengésveszélyes zónában él). Eleinte Matyi Dezső, a pécsi könyvmogul akarta megvásárolni a gyűjteményt 2,6 millió euróért, ám a vállalkozó a válság hatására visszalépett. Ezt követően Páva Zsolt, Pécs polgármestere tárgyalt a mérnökkel, és megállapodott vele, hogy a város 1,3 millióért – a pénzt részben adakozásból előteremtve – megveszi a páratlan dísztárgyegyüttest. Gyugyi László azért adta oda Pécsnek a piaci ár feléért (vagy tán negyedéért) imádott kincseit, mert úgy érezte, a Zsolnay-gyűjtemény Zsolnay városában lesz a legmegbecsültebb. Hisz Magyarországon Pécsett emeltek először köztéri szobrot egy mesterembernek, amikor 1907-ben közadakozásból emlékművet állítottak a gyáralapító Zsolnay Vilmosnak.
Gyugyi kollekciójából a Zsolnayhagyaték avatott ismerője, a 82 éves Hárs Éva intenciói alapján rendezték meg a héten megnyitott kiállítást. Hárs időrendi sorrendben haladva tette vitrinbe a tárgyakat, s minden teremben a legkvalitásosabb kerámiát „ültette a trónra”. A tárlatot végigjárva jól követhető, hogy a pécsi gyár tervezőegyéniségei miképp keresték és alakították ki a Zsolnay formanyelvét. A kiállítás két stílus, a historizmus és a szeceszszió legkáprázatosabb Zsolnay kerámiáit mutatja be. E dísztárgyak luxusigényeket elégítettek ki, s belőlük gyakran egy vagy csak néhány példány készült. A historizáló darabok között találunk olyan csutorákat, amelyek megfestéséhez hónapok kellettek, s olyan arany-, ezüst- és imitált drágakő-ékesítéssel készült, tigermintás korsókat, amelyek pompájától, technikai bravúrjaitól eláll a nézők lélegzete.
Mindamellett a Zsolnay szó hallatán a többség valamilyen szecessziós tárgyat képzel maga elé. Gyugyi László is hirdeti, hogy a XIX. század végén született Zsolnay műalkotássztárok a világ legremekebb szecessziós alkotásai. Ezt a kiállítás maradéktalanul bizonyítja: elképesztő gazdagon csigázik, örvénylik, burjánzik a vázákat, kancsókat, kelyheket, tányérokat körbeölelő zsolnays dizájn, amelyet a színek selymesen fénylő – eozinos – kavalkádja varázsol egyedivé. Krizantémok, tulipánok, vadvirágok, bogáncsok, mákvirágok, kígyók, madarak, halak, rákok és végletekig feszített geometriai formajátékok kápráztatják el a tárlat nézőit.
Pécsett persze már eddig is létezett Zsolnay Múzeum, amelyet a gyáralapító lányai alapoztak meg. Kérdés, hogy ez az évente 100 ezer látogatót fogadó belvárosi tárlat miképp hangolódik össze, netán verseng-e majd a Gyugyi-gyűjtemény kiállításával, amely okkal kapta azt a címet, hogy: a Zsolnay aranykora.
Zsolnay-negyed: havonta ünnep
A kiállítás egyelőre csütörtöktől vasárnapig tart nyitva, de decembertől már a hét hat napján látogatható lesz. Ennek oka, hogy a Sikorski-ház környéke építési terület. A megújult ház ugyanis a Zsolnay kulturális negyed első átadott létesítménye. A negyed a Zsolnay Porcelánmanufaktúra – a gyár által már nem használt –3 hektárján épül meg. A beruházás 10,9 milliárd forintba kerül, az unió a költségek 85 százalékét állja.
Amikor Pécs 2005-ben pályázott az Európa Kulturális Fővárosa 2010 (EKF) címre, akkor még az volt a terv, hogy a negyed idén elkészül. Az EKF-projektek csúszása miatt a negyed teljes átadása jövő év közepén várható. Addig szinte havonta avatnak fel itt egy új létesítményt. Október elején nyitja meg kapuját a Zsolnay-mauzóleum, amely az 1900-ban elhunyt Zsolnay Vilmos és családja nyughelye, s amelyet az utódok a város középkori kivégződombján emeltek. A kör alakú épület arányait számmisztikai dogmák, díszítését szabadkőműves-jelképek teszik titokzatossá, a síremlék attraktivitását az odavezető út szélén őrködő 42 pirogránit oroszlán fokozza.
Novemberben költözhet a negyedbe a Bóbita Bábszínház. A teátrum komplex gyermekszórakoztató intézményként folytatja életét az új helyen. Decemberben megnyílik a negyedben az ezer négyzetméteres Pécsi Galéria, és annak szomszédságában átadnak egy, a Csodák Palotájára hajazó kiállítóhelyet. Téltől féltucat étterem, kávézó és borozó gondoskodik a negyed vendégeinek jóltartásáról – a magántőkéből megvalósuló mulatókkal szemben alapkövetelmény, hogy megjelenésükben és vendégfogadási gesztusaikban harmonizáljanak a Zsolnay-örökség szellemiségével és esztétikai színvonalával.