Ismeretlen győztesek
A televíziós műfajok legrangosabb amerikai díjait a Televíziós Művészetek és Tudományok Akadémiája ítéli oda a 13 ezer tag szavazata alapján. A sajtó számára leginkább a „főműsoridős” , úgynevezett primetime Emmyk az érdekesek, habár e címszó alatt olyan sokféle díjat ítélnek oda, hogy a szobrocskákat két menetben adják át. Az „értékesebb és nagyobb érdeklődésre számot tartó” díjakat osztották ki helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben. De még így is ember legyen a talpán, aki képes végigkövetni a show-t, még akkor is, ha az idén lazábbra vették a figurát, így „csak” huszonhét kategóriában csaptak össze az alkotók.
A hazai tévécsatornák viszont, egyelőre legalábbis, nem fognak túl sokat profitálni az idei Emmy-díjakból: a tévés Oscarnak is becézett elismerést többnyire olyan, a kritikusok értékelése szerint igényesebb sorozatok vagy pedig a tengerentúlon sikeres, ám itthon kevésbé kedvelt műfajú produkciók kapták, amelyek még nem kerültek itthon képernyőre, illetve rövid úton megbuktak. Tévécsatornáink helyzetét súlyosbítja, hogy az elismerések zömét újoncok kapták, a nagy öregek, illetve a távozó, hazánkban is népszerű szériák (24, Lost, Doktor House) mellett most szó nélkül elmentek.
Az pedig inkább a véletlen szerencse, hogy a legjobb drámát (Mad Men – Reklámőrültek) és komédiát (Modern család) azért mégis ismerheti a magyarországi tévénéző: az előbbiből két évadot leadott a Magyar Televízió (a harmadik sugárzását távlati terveik között tartják számon), az utóbbinak az első és eddig egyetlen évadát április óta sugározza az HBO. A Reklámőrültek esetében régóta várják a hazai rajongók a folytatást, de a show komolysága és hangvétele nem generált túl nagy nézettséget a Magyar Televíziónak. Igaz, az MTV sosem működött ugródeszkaként: annak idején a világ aktuális sorozatcsodája, a 24 is csúnyán megbukott a közszolgálati csatornán. Ami a Modern családot illeti, tökéletes helyen van az HBO-n, tekintve, hogy a harminc perc alatti szitkomok nem igazán népszerűen mifelénk. Igaz, a két klasszikus őskövület (Jóbarátok, Egy rém rendes család) itthon is népszerű, de az újabb szériák meg sem tudták közelíteni a régiek sikerét.
A minisorozatok és a tévéfilmek kategóriájában idén az HBO tarolt a Temple Grandin és a Dr. Halál című fi lmjeivel. Az előbbi egy autista nő története, aki betegségét leküzdve új módszereket vezetett be a haszonállatok tartásában, az utóbbi pedig dr. Jack Kevorkian, az eutanázia tengerentúli úttörőjének életrajza. Kevorkiant Al Pacino alakítja (Emmyt ért), Temple Grandint Claire Danes keltette életre díjra érdemesen. Mindkét produkció látható lesz a hazai HBO-n, sőt a Dr. Halál még moziban is: ez lesz a szeptember 10-én kezdődő CineFest miskolci fesztivál nyitóműve.
Az elismert színészi alakítások közül a férfi kategória legjobbjait nemigen láthattuk eddig magyar nyelvű csatorna műsorán: a legfájdalmasabb hiány a Breaking Bad című széria mellőzése. A rákbetegségben szenvedő kémiatanár drámája (aki mielőtt meghal, mindenképpen szeretné rendezni családja anyagi jövőjét, ezért felcsap kábítószerkészítőnek, illetve dílernek) roppant erős produkció, a főszerepet alakító Bryan Cranston pedig zsinórban harmadszor lett a legjobb drámai színész. Szintén e show érdemelte ki a drámai mellékszereplő-elismerését is, Aaron Paul alakításával.
A többi elismert színészteljesítmény szinte kizárólag kábelcsatornákon látható itthon. A legjobb drámai színésznő Kyra Sedgwick lett, A főnök című sorozat főszereplője, a legjobb komikus színész Jim Parsons az Agymenőkből (a Cool TV gondozza hazánkban). A színésznő kategória befutója, a Jackie nővért alakító Edie Falco – csakúgy, mint Sedgwick – a Viasat3-on debütált itthon. A legjobb komikus női mellékszereplő Jane Lynch lett, az RTL-en nemrég bemutatott musicalsorozat, a Glee legzakkantabb szereplője. Az utóbbi előkelő pozícióját, azaz, hogy befért egy országos csatornára, minden bizonynyal annak köszönheti, hogy most ismét a zenés-éneklős tehetségkutató műsorok divathullámát éljük éppen. A jelenség nem véletlen: a tengerentúli sorozatok közül csak nagyon kevés tud valóban betörni a hazai piacra. Legalábbis legálisan. A legfrissebb amerikai szériák manapság vincsesztereken és írott lemezeken terjednek a hazai háztartásokban, mivel az igazi rajongók nem tudják/szeretik kivárni az olykor fél- vagy egyéves átfutási időt. Sőt most már megjelent az az idegen nyelveket jól beszélő generáció, amely számára a csatornáknak egyébként igen költséges szinkron kivárása is egyre kevésbé szempont. No nem mintha a tévécsatornák az utóbbi két évtizedben sokat tettek volna a sorozatnézési kultúráért: nem gondolkodnak évadokban és nem ügyeltek a fix vetítési időkre, mintha csak kifejezetten zavarba akarták volna hozni a nézőket. És ez a helyzet nem is fog javulni. Az őszi műsorstruktúrát nézve már most látszik, hogy inkább a hazai gyártású produkciók, a realityk és a tehetségkutatók uralják majd a főműsoridőt. Nyilván azért is, mert ezeket a programokat nem lehet előre letölteni.
