Szinte már ciki leírni, akkora közhely, de mégis elhagyhatatlan: Újlipótváros olyan,mint egy falu a városban. Az ott lakókban mintha lenne is emiatt némi felsőbbrendűség-tudat. Persze lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem, mert a mi (budai) kerületünkben nem köszön ismerősként a két utcával arrébb lakó, és a kutyának sem jut eszébe efféle mulatságot rendezni. (Nekem sem.)

Állítólag egy kocsmai beszélgetés adta az ötletet Rédei Évának, a Pozsonyi úti Láng Téka könyvesbolt vezetőjének. Amikor épp a „falu vagyunk” frázisnál jártak, valaki megjegyezte: „cirkusz is szokott lenni”, amit egy fiatal író azzal fejelt meg: már csak a búcsú hiányzik. Hogy ne hiányozzon az sem, lett belőle piknik. Apropót is kerítettek hozzá tavaly: a könyvesbolt 20. jubileumát, valamint Bächer Iván és Teknős Miklós Újlipócia című könyvének bemutatóját. A helyiek is ünnepelték magukat, s ezen felbuzdulva mindenki vitte a saját finomságait kóstoltatni a szomszédokkal. Persze a helyi boltok szintén kivonultak az utcára – programokkal, árkedvezménnyel. Az otthoni kóstolóból 2010-re már csak a pozsonyikifli-készítő verseny maradt, de lett folytatása az Újlipót-köteteknek, Bächertől és Teknőstől: a Megyek Budára, amit a Láng Tékában dedikált a szerzőpáros.

Igazi tumultus alakult ki nemcsak itt, hanem Wagner Bea és Kövesdi Péter Keserédes csokiboltjában, amely a szomszéd utcából nemrég költözött a tágasabb Pozsonyi útra. Az édes ízelítő, a csokiba mártott alma, a helyben készülő cukorrózsák és az ingyenbonbonok erős vonzóerőt jelentettek. Egy idős hölgy belemarkolt a csokoládés tálba, „a férjemnek viszem” felkiáltással. Nyilván hat férje lehet – gondoltuk, de senki sem merte nekiszegezni a kérdést. Tényleg meghitt falunaphangulata lett a pikniknek, még akkor is, ha a vigasságra érkezve majdnem orrba vágott a szélviharban magától nyíló toi-toi-ajtó. Mert az újlipótvárosi szervezők vagy újlipóciak megüzenték, ha esik, ha fúj, akkor is lesz mulatság. Ez valószínűleg annyira fenyegető kijelentés lehetett, hogy nem esett, csak fújt.

Ahogy egy rendes közösségi ünnepségen szokás: tombolát húzott a színpad házigazdája. A kritikus asszony Csáki Judit itt azonban nem kulcstartót és pénztárcát, lufit és kisautót sorsolt ki, hanem a helyi boltok által felajánlott csoki-, fagyi-, sör- és színházbérleteket, kozmetikumokat meg teákat, bringóhintó-, Zsolnay- és vacsorautalványokat. Nem csak azért nem vettem az ötvenforintos tombolából, mert egy tenyérjós azt tanácsolta: ne lottózzak, úgysem fogok soha nyerni. Egész egyszerűen telt ház volt minden boltban, ahol a szelvényt árulták. A jótékonysági árverésen viszont Békés Pál kéziratát sikerült megszereznem nyolcezer forintért. Eszeveszett licitharcról nem tudok beszámolni, fél percnél hosszabb csata csak Örkény, valamint Spiró írásaiért és Márai 1937-ben egy hölgyhöz írott képeslapjáért folyt: húszezer forint fölé kúszott mindhárom. Általában öt-tízezer forintos kikiáltási áron ment el a többi kincs: Somlyó Zoltán, Salamon Pál, Parti Nagy Lajos, Benedek István Gábor és Konrád György egy-egy bekeretezett írása. Valamint Presser Gábor kottalapjai a Túl a Maszat-hegyen című darabból, bizonyos Szösz néne és a Büdös Pizsamázó duettje. És hogy ez a Varró Dániel művéből készült darab hogy hangzik, megmutatták a Vígszínház színészei a színpadon. A Maszat-hegyet jó píárérzékkel már vitték a Szigetre is, miközben a bemutató csak decemberben lesz a Pestiben.

Az árverés bevétele, nagyjából százezer forint az év elején alakult Pozsonyi Piknik Egyesület kasszájában landol, ezt szánják a jövő évi rendezvény (pénz)magjának. (A szervezők, valószínűleg ennél többre számítottak, de magnak ez sem rossz.) A többit nagyjából a helyi boltok, cégek és a szponzorok adják össze, ahogy tették idén is, mikor a büdzsé 5 636 000 forintra rúgott. Ebben benne van millió költség: az utcalezárástól a hangosításig, a színpadbérléstől a takarításig.

A programok – hála a jó égnek – sem azok a megszokott vurstli-elemek voltak. Se lakodalmas, se gyereksztárok, se hangszóróból üvöltő félslágerek. Első emeleti erkélyről udvarolt például a másodikra Nyári Zoltán: operaáriákkal ismerkedtek, vallottak szerelmet egymásnak Herczenik Annával. Erre az alkalomra állt össze a Budapest Bár nyomán a kuplékat, sanzonokat prezentáló Pozsonyi Bár, Bíró Krisztával, Dunai Tamással, Jávori Ferenccel, Ökrös Ottóval és Rácz Attilával. Scherer Péter gyerekeknek mesélt, Gálvölgyi János felnőtteknek, saját, új könyvéből. A szombatot a Budapest Klezmer Banddel zártuk.

Estére igazi tumultus alakult ki egyébként a Pozsonyi úton, szép kihívás volt átjutni egyik oldalról a másikra. Akkor már rég otthon aludtak a háton-hason-babakocsiban cipelt apró lipóciaiak. Annyian jöttek össze, hogy azt gondoltam: rendeztek itt kisbaba-szülő hasonmásversenyt is, nemcsak kutya-gazdit. De nem.

Azt viszont elmesélhetjük: boldogan csápoltak a színpad előtti első sorban a helyi vagy vendéghajléktalanok, akik délután tömött sorban álldogáltak Bächer Iván, majd Gerlóczy Márton körömpörköltje és birkagulyása előtt. A homelessek bizonyára a két írónak adták volna saját dicsőségcsillagukat, a Pozsonyi Piknik idei, „falusított” csillagjait (a Michelin nyomán) viszont mégsem ők vehették át, hanem a Pozsonyi Kisvendéglő és a Firkász étterem.

Nyári Zoltán az első emeletről vallott szerelmet operaáriákkal Herczenik Annának