Nyakig a Kottazűrben
Nemcsak a Mahasz sápadhatott: a magyar underground hiphopban sem túl gyakori, hogy a megjelenés napján ennyi fogy egy új lemezből. A legtöbben összesen nem adnak el ennyi korongot. Hogy a Kottazűr című lemezéből egy este alatt több mint félezer fogyott, nem véletlen. Köszönhető egyrészt az egyszerű, de ügyes marketingnek: a Toldi moziba szervezett, videopremierrel egybekötött, együtthallgatós release-partyra 2500 forint volt a beugró, s ezért a pénzért a fizetővendég kapott egy példányt a Kottazűrből is. A fiúk lemeziparral kapcsolatos szkepszisét jellemzi egyébként, hogy a teljes duplakorong már a megjelenés után egy héttel letölthetővé vált a www.akkezdet. com oldalról.
Csakhogy az árukapcsolás puszta ténye még kevés lett volna. A mostani sikerhez kellett egy korábbi, a hat éve megjelent Akkezdet című debütlemez, amely pillanatok alatt rendkívül népszerű lett a műfaj kedvelői körében, a kis kompaktlemezzel egyből a legnevesebb magyar hiphopelőadók sorába került Süveg „Saiid” Márk és Závada „Újonc” Péter. De kellett hozzá az a hat év is, amely az első és a második lemez között eltelt. Azért kicsit veszélyes enynyit várni egy új anyaggal, mert a felfokozott érdeklődés könynyen csalódásba válthat át, ha a hallgató végül nem pontosan azt kapja, amire vár. A közönség azonban többnyire elismeréssel adózik a Kottazűrnek. A kérdés ettől még kérdés: mi tartott hat évig? Pláne, hogy a debütlemez megjelenése után nem sokkal már az újabb anyag munkálatairól szóltak a hírek...
A fiúk azt mondják, talán kissé túl hamar kezdtek nyilatkozgatásba. Ráadásul a technikával sem voltak mindig pusziban: Újonc tervezett szólólemeze például kétszer is elszállt. Harmadszor már nem is nagyon próbálkoztak a mentéssel – terveik között szerepel, hogy ami demóféle végül mégis megmaradt a Parkoló C. Gyula című projektből, nemsokára ingyen elérhetővé teszik az interneten. A tetemes csúszáshoz hozzájárult még, hogy a közönség érdeklődése az évek múltán sem csappant. Az első koszos demók óta folyamatosan fellépnek kisebb-nagyobb bulikban, ma már egyetlen jelentős könynyűzenei fesztivál sem múlhat el nélkülük. Ha nem hívják őket újra és újra ugyanazzal az anyaggal is, valószínűleg belátták volna, hogy az első lemez elfáradt. Akkor alkalmasint hamarabb érkezett volna a Kottazűr is.
De az a lemez nem ez a lemez lett volna. Hiszen az elmúlt évek alatt elég erőteljes átalakuláson ment keresztül a csapat, főleg a szöveg szempontjából. A 2004-es Akkezdet szövegeit a srácok 17-18 éves korukban kezdték írni. Noha már akkor is nagy hangsúlyt fektettek a verzék sokszínűségére, a nyelvi játékokra, a korosztályos düh is bátran említhető, mint szervezőelv. El volt küldve mindenki, akit csak egy fiatal elküldhet.
A Kottazűr már nyugodtabb, kiforrottabb és sűrűbb hanganyag. És nemcsak azért, mert rögtön dupladózist ad a két CD-s, harminc trekket tartalmazó csomag. Míg az első lemez alapjait szinte kizárólag Saiid készítette, most jókora zenei merítésnek lehetünk fültanúi: készített alapzenét rá Kunert Péter, a Realistic Crew, Slow és Cadik is. De tematikailag is sokszínűbb az új anyag: az első inkább a debütlemez vonalát folytatja, ha úgy tetszik, „rapesebb”, míg a második mélyebb, érzékenyebb, beszélgetősebb. Finomhangoltabb. A kettős egységben így egyszerre van jelen a kültelki késdobálók világa és a költészet. Ahogy Újonc mondja, a fúzió szándékolt, hiszen utcaraplemezeket bőven lehet találni a hazai hiphoppalettán, a műfaj úgynevezett intellektuális vonala is jelen van a hiphopközéletben –de olyan lemezből, amely a kettőt vegyítené, nincs túl sok.
– A rap az a műfaj, amelyben azt csinálhatunk, amit akarunk. Hatalmas szabadság – mondja Újonc, aki egyébként nemcsak akkor foglalkozik rímekkel, mikor rapszöveget ír: a Jelenkor közölte verseit. Szerinte az említett kettősség, ahogy hétköznapi életben, úgy a rapben is jól megfér egymással, hiszen „az ember néha szépeket mond, mert rámosolyog az Isten, máskor meg szitkozódik, mert kurva nagy dugó van.” Amit nem mer vagy nem szeretne versben megfogalmazni, azt rapben fejezi ki, és fordítva. Néha pedig keverednek az elemek. A rap a játszószoba, a költészet meg a könyvtárszoba.
