A napokban ugyanis napvilágot látott a hír, hogy a VÁTI Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. koordinálásával – és magyar–ukrán–román–szlovák együttműködéssel – hucul kulturális központ létesül hamarosan. Tudható, hogy a kevéssé közismert nép leszármazóinak nagyobb csoportjai a mai Ukrajna nyugati részén, Kárpátalján, a romániai Máramaros térségében és a Tisza forrásvidékén élnek. A híradásokból kiderül az is: négynyelvű szótár összeállítását tervezik abban a projektben, amely az Osztrák–Magyar Monarchia e feledésbe merült népcsoportjának hagyományait élesztgetné.

A hír valóban igaz, a központ megalakul (a tervek szerint 2011 elejére), csakhogy Magyarországnak ehhez vajmi kevés köze lesz – tudtuk meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) integrációs elnökhelyettesétől, Lehrner Lóránttól. Egész pontosan arról van szó, hogy hazánk, Románia és Szlovákia mint EU-tagállamok Ukrajnával együtt csatlakoztak ahhoz az unió által létrehozott ENPI (European Neighbourhood and Partnership Instrument) programhoz, amely 2007–2013 között határon átnyúló együttműködéseket támogat. Kimondottan olyanokat, amelyekben az EU-tagállamok mellett legalább egy unión kívüli európai ország is részt vesz.

E négy államot összefogó program irányító hatósága a magyar NFÜ, így lehet, hogy nevük (valamint a nemzetközi és hazai fejlesztési programokat szervező VÁTI Kft.-é) felbukkant a hucul projekt kapcsán. A kulturálisközpont-alapítás volt ugyanis az ENPI-keretprogram egyik – román–ukrán együttműködésben tervezett – nyertes pályázata. Az eredetileg leginkább állattenyésztéssel, favágással és tutajozással foglalkozó népcsoport hagyományait ennek megfelelően jövő év elejétől a romániai Ruszpolyána (Poienile de sub Munte) község egyik épülete őrzi majd. A máramarosi havasokban fekvő településhez a román–ukrán határhoz közeli verhovinai járási tanács és a zelenei községi tanács csatlakozik, hogy együtt építsenek házat, gyűjtsenek tárgyakat, szervezzenek fesztiválokat és állítsanak össze (valójában háromnyelvű: hucul–román–ukrán) szótárt az ősi népcsoport tiszteletére. (Ruszpolyánában él egyébként Európa legnagyobb hucul közössége: húszezer tettre kész hagyományőrző.) A néprajzi kutatómunka első állomásaként 30-30 tagú román és ukrán hucul „delegáció” indul eszmecserére egymás településeire.

A magyar NFÜ-nek és a Váti Kft.-nek mint koordinátoroknak mindössze annyit köszönhetnek majd a partnerek, hogy rajtunk keresztül juthatnak csak hozzá a centrum megnyitásához és a nyelvi-néprajzi kutatásokhoz szükséges szerződésekhez, valamint az EU 225 ezer eurójához. Mi meg egyelőre érjük be jósvafői hucul ménesünkkel, ahol kocsikázhatunk és lovagolhatunk is a Kárpátok erős, strapabíró, de rendkívül érzékeny póniján.