Bogárhátúval az istenekhez
Az új darab kicsit azért régi is. Illetve kicsit azért nagyon régi: az Igazság tulajdonképpen két forrásból táplálkozott. Egyrészt Aesopus egyik meséjéből, amelyben az egyszerű ember egy szkarabeusz hátán utazva keresi az igazságot. Másrészt Arisztophanész Béke című komédiájának erősen átírt változata.
A jó görög szerző darabját a Kr. e. 421-es dionüsziára írta, nem csak úgy a levegőbe, írjunk egy darabot felkiáltással. A Béke apropója az athéniak és a spártaiak békekötése volt. A főszereplő Trügaiosz rabszolgáinak már-már kilátástalan feladatuk, hogy élelemmel lássák el a főnök nagyétkű ganajtúró bogarát, amelyen, mint egy fantasztikus paripán, a protagonista végre feljuthat az istenek honába, hogy ott végre kérdőre vonja Zeuszt, mi a szándéka a görögökkel.
Trügaiosz terve valóra válik, az agyongyötört rabszolgák megtermelik az üzemanyagot, hősünk fel is jut, csakhogy odafenn is gubancok vannak. Polemosz így egy barlangba zárhatta Eirenét, a béke istennőjét, közben meg tervezgeti, hogyan törölje el a föld színéről a görög városokat egy égi mozsártörő segítségével. Amit viszont még egy istennek sem olyan nagyon könnyű beszerezni. Tiszta mázli, mert Trügaiosznak van ideje riasztani a görögöket, plusz meggyőzni az okvetetlenkedő Hermészt is, és kiszabadítani a barlangban raboskodó Eirenét. Hogy ezután a kompánia már a Békével együtt térhessen viszsza a földre.
Tar Ibolya az ókori komédiákban felbukkanó ironikus és fantasztikus elemekről szóló tanulmányában arról ír, hogy Arisztophanész darabjában egyszerre van jelen a realitás és a valóságtól való elrugaszkodottság. Hiszen a háborús időkben leginkább sújtott parasztság körében nagyon is jelen volt a békegondolat. A darab alapszituációja, vagyis mondjuk a gigantikus ganajtúró bogár, vagy éppen Eirené kötelekkel való kiszabadítása viszont bízvást nevezhető fantasztikusnak, magában rejtve az irónia és a komikum lehetőségét.
Az Igazságban Trügaiosz alattvalói álló nap csak ürítenek és ürítenek és ürítenek, néha kis ricinusolaj és dopping, vö. drog, így gyűjtve üzemanyagot, illetve erőt az üzemanyag-készítéshez, hogy a főhős az ő ganajtúrójával, vagyis egy zöld színű Volkswagen Bogárral szállhasson az égbe fel, az istenekhez, igazságot keresni. Mert igazság, az nincs a földön.
S hogy miért éppen az ókori drámaköltőt választották „alapanyagul”?
– Arisztophanész az a fajta író, aki nagyon erőteljesen, bátran, merészen foglalkozott saját korának problémáival. Lényegében csak az alapötletet kölcsönöztük tőle – épp a szerző szarkazmusa és nyíltsága miatt –mondja Gyarmati Katalin. Az író-dramaturg elárulja, már a kezdetek kezdetén nagyon jól tudták, hogy a darabot nemcsak a Bárkában, de a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is előadják majd (a bemutató után még szombaton és vasárnap), így voltaképpen két előadás készült egyidejűleg, egy kinti és egy benti.
Az eredetileg szerb nyelven írt, majd Gyarmati által magyarított darab szövegén nem változtattak a helyszín függvényében, vagyis ugyanazt halljuk kint, amit bent is fogunk majd a szeptember 17-i kőszínházbéli bemutatón. Persze a két helyzet mégis alapvetően más, hiszen a Bárka terei természetszerűleg jóval szűkösebbek, mint a Múzeumkert.
A Múzeum körúti próbák idején akadt pár járókelő, aki nemtetszésének adott hangot, s a hely szelleméhez méltatlannak ítélte az előadás amúgy szabad szájú, a trágársággal nem épp fukaron bánó nyelvezetetét.
– A Nemzeti Múzeum nekünk is szent hely. Szó sincs arról, hogy a meggyalázására törekednénk. Reméljük, hogy ez az egész történet inkább a líraiságával hat majd a nézőkre. Az a járókelő, aki csak egy-egy szót kap el a történetből, talán furcsállja a dolgot, és sajátosan reagál, de nem hiszem, hogy ez lesz az általános nézői reakció – így Gyarmati Katalin. Aki szerint az Igazság megszólalhatna akár Szerbiában vagy a világ más szegletében is, hiszen alapvetően ugyanazokkal a bajokkal küzdünk mindannyian. Nem a mostani magyar helyzetre reagál tehát a darab. Inkább az átmeneti szituációban levő országok problémáival foglalkozik, a korrupcióval, a hazugsággal, a kegyetlenséggel, az immoralitással és ezek édestestvéreivel. S ez az egész keleti blokkot érintheti.
A darab explicit nyelvezete kapcsán az író-dramaturg úgy véli, ízlés kérdése, ki hogyan reagál rá. Ami számára az Igazság szépségét adja, az a körítés. Ha csupán az obszcenitás játszana, az zavaró lenne, de Gyarmati Katalin szerint sikerült megtalálniuk a középutat líraiság és a trágárság között. Például azzal, hogy nem köznapi nyelven, hanem versben beszélik el a színészek az igazságkeresést.
