1979. szeptember 4-én ment el, tehát már harmincegy éve nincs közöttünk, de mégis itt van velünk. A neve ma is fogalom. Ő a tanárok példaképe. Mindenki úgy szeretne tanítani, ahogy Öveges József tette, már persze ha valaki tanítani szeretne, s nem mielőbb letudni azt a napi sokszor negyvenöt percet, melyet a tanárnak ráadásul figyelmetlen kölkök idegesítő társaságában kell eltöltenie. Az eszközök ugyan korszerűsödtek, de nem lett könnyebb a katedra mögött állni. Hiába a DVD meg az elektronikus tábla, ha a tanár egyébként sült hülye. A közömbösségen, középszeren nem segít a technika.

Az idősebbek az ő fekete-fehérben sugárzott, de hihetetlenül színes tévés előadásain értettek meg bizonyos fizikai jelenségeket. Ma sem tudom, hogyan lehet olyan érdekfeszítőn, ízesen, változatos nyelvi fordulatokkal beszélni fizikáról. Pedig érthetném, mert húsz évvel ezelőtt, végzős egyetemistaként (fizika szak) a szegedi Ságvári gimnáziumban én magam is kísérleteztem a középiskolások előtt. Többméteres rugót rázva illusztráltam a különböző hullámformákat, és egyéb furcsaságokat is műveltem. Ha jól tudom, abból az osztályból senki sem ment fizika szakra...

Néhány éve DVD-sorozat jelent meg Öveges tanár úr legkedvesebb kísérleteivel. Többek között a legendássá vált Heki, a rezonanciakutya, a szikrázó szék, a ruhacsipesz és űrrakéta, a sarkított fény, a csavart labda titka és más epizódok láthatók rajta. A kísérleteket egy portréfilm egészíti ki, amely bemutatja a professzor munkásságát.

Öveges ma is lenyűgöz. A legfiatalabbakat is. Mondjuk a fiamat, aki tízévesen is hajlandó időről időre leválni a számítógépről, hogy ismét megnézze Heki kutyát, rácsodálkozzon a szikrázó székre. Mondom, hogy Öveges József munkássága időtálló. Néhányan követték a nagy tudománynépszerűsítőt – Sas Elemér, Czeizel Endre, Juhász Árpád –, de nem sokan.

A természettudományos tárgyak általános elutasítottságán sopánkodóknak talán meg kellene nézniük néhány Öveges-kísérletet, és rájönnének arra, hogy mi miért következik be. Hogy miért jött ki negyven éve Heki kutya az óljából, s miért marad bent manapság, bármilyen hangosan is ordítunk szegénykére.