Langassionata
Elég érdekes cikket olvastam valamelyik este. Egy olasz cipőkereskedőnek szüksége lett volna 3000 pár Nike focicipőre, nem is vacakolt sokat, gyorsan emailezett Kínába, megadta, melyik típusról lenne szó, és mikorra kellenének a csukák.
Új termékről lévén szó, a megfelelő szakember elment a boltba, vásárolt egyet, otthon szétszedte, megnézegette, hogyan rakták össze, aztán az igényeknek megfelelően átállította a gyártósort, és két hónap múlva leszállították a 3000 pár cipőt. Aki nagyon figyelmesen hasonlítgatja össze az eredetit és az utánzatot, észrevehet némi különbséget, főleg az öltésszámot illetően, a másolt cipőket kevesebb öltéssel varrták össze, de fél méterről nézve már nem látható a különbség. Már most sem kell ehhez ipari kémkedés, titkos adatok megszerzése, beépülés, mikrofilmes fényképek csempészése a mellényzsebben. Az ember azt várja, mikor jönnek rá, hogy ezzel az erővel rátehetnek a cipőre egy másik márkajelzést is, és már jogilag is nehezen lesz támadható az ügylet.
A látszat ellenére LangLangról van szó, és az új lemezéről, Live in Vienna, a február 28-i koncert a Musikvereinsaalban. Kedvem lett volna egy kissé kételkedni a valóban élő felvétel kapcsán, a korai Beethoven C-dúr szonáta harmadik tételét nyilvánvalóan máskor rögzítették, mint a másodikat, de nincs mit leleplezni, a február 27. és március 1. közötti időszakot jelölik meg a felvétel idejének, ennyi belefér, még Lang Lang sem zongoraautomata, aki soha nem hibázik. Néha azért megvádolják ezzel, meg hogy igazából nem érti, mit játszik, csak gyúrja, pergeti, írógépeli, akármit. Utángyártott márka. Talán van benne igazság. Talán csak hétköznapi rasszizmus, ne egy kínai magyarázza már el nekünk, NEKÜNK, hogy miről is szól az Appassionata.
Fölösleges fáradság lenne most leleplezési kísérletet tenni, és elmagyarázni, hogy Lang Lang megtalálása a keleti piac felé nyitás. Egyfelől túlságosan is nyilvánvaló, másfelől túl gyenge magyarázat. Azt könnyű belátni, hogy egy kínai szupersztár új piaci távlatokat nyit, ahogy nyithatna, mondjuk egy indiai zongoristacsoda is. Indiai csoda még sincs, és a sok lehetséges és tehetséges kínai muzsikus közül mégis Lang Lang ma az egyetlen, akit szélesebb körben is ismernek, aki játszik gálákon, elnökök előtt, olimpiai megnyitón, akiről tudnak az emberek, akiről elhiszik, hogy tényleg tud zongorázni. Ami azt illeti, ilyen ismert európai zongorista sincs. A mind több és mind nevesebb lemezszerződés nélkül maradt muzsikus között Lang Langért szép summát fi zetett a Sony, hogy a jövőben és a jelenben a kiadója lehessen. Ez nem csak szerencse és sztárcsinálás kérdése.
A mi a titkára első válaszként az kínálkozik, hogy Lang Lang azért mégis jól zongorázik. Persze, ha valaki mellé tenné Richtert, és összehasonlítaná kettejük Prokofjev-játékát, az keserűen jajdulna föl a kultúra hanyatlásán, és akkor nem is beszéltünk az Appassionatáról. Csakhogy ez egyrészt szinte minden zongoristára érvényes, mármint, hogy Richter mellett értelmetlennek és fölöslegesnek tűnnek a fáradozásai, másrészt különösen érvényes a mostani nagy öregekre. Szívesen fanyalognék Lang Lang művészete fölött, ha Barenboim, Pollini, Zimerman, Ashkenazy olyan pompás koncertekkel és lemezfelvételekkel örvendeztetné meg a világot, amely táplálhatná európai nagyképűségünket. Ez a fiú (mert hát fiú, még most is csak 28 éves) legalább azt zongorázza, ami írva van.
A másik oldalról nézve viszont épp Lang Lang ápolja büszkeségünket azzal, hogy olyan végtelen lelkesedéssel és odaadással zongorázik. Állandóan fölfedezteti velünk, hogy milyen elképesztően gazdagok vagyunk, állandóan piszkálja a szégyenérzetünket, mert még az alapműveknek sem tudunk úgy örülni, ahogy kellene, azokat sem hallgatjuk olyan frissen, azzal a rácsodálkozással, nem veszszük észre a belőlük dübörgő erőt. És akkor ott van egy olyan komponista, mint Albeniz, akiről többnyire azt is elfelejtjük, hogy a világon van. Hát áldja meg az ég ezt a kedves Lang Langot, nekünk nincs más dolgunk, mint hallgatni a lemezeit, a bécsi koncert szinte az összes lehetséges hang és képhordozón megjelenik, CD-n, DVD-n, Blu-ray-lemezen és bakeliton, és a világon semmi értelme nincs ellenállni neki.
