Már a régi rómaiak is védték
A világörökségi lista bővítéséről határozó brazíliai ülésen igennel szavaztak az amszterdami csatornarendszernek a Singelgrachton belüli, a XVI. század végén, illetve a XVII. században épült részéről. Európából ezenkívül a franciaországi Albi püspöki várost nyilvánították a világörökség részévé, továbbá az eddiginél nagyobb területre terjesztettek ki két, már a listán szereplő objektumot – a norvégiai Roros bányavidék és a németországi rammelsbergi bánya, valamint a goslari óváros tágabb környékét.
A világ más pontjairól listás lett például az iráni Tabriz történelmi bazársora, Szarazm ősi tádzsik város, a vietnami Thang Long-Hanoi császárváros, az ausztráliai fegyenctelepek, az indiai Dzsantar Mantar csillagvizsgáló, a Marshall-szigeteki Bikini-zátony (ahol a hidegháború idején nukleáris kísérleteket hajtottak végre), a ceyloni leopárdnak és több más ritka állat- és növényfajnak otthont adó Srí Lanka-i központi fennsík. A bizottság arról is határozott, hogy a Németországban, a világhírű Loreley-szikla közelében tervezett új Rajna-híd nem veszélyezteti a szikla védett státusát. A veszélyben lévő világörökségi helyszínek listájáról levették a Galápagos-szigeteket, ugyanakkor felkerült a grúziai Bagrati-katedrális és a mellette fekvő Gelati-kolostor, a floridai Everglades-mocsár, az illegális fakitermelés miatt pedig a madagaszkári Atsinanana esőerdői. A perui Machu Picchut egyelőre nem helyezték a fokozottan védendő emlékek közé, ám az inka fellegvár hamar felkerülhet, ha nem tartja kordában a turistaáradatot.
„Az UNESCO szerint a nagy kulturális régiók közötti kiegyensúlyozás továbbra is fontos szempont, ezért kerül fel az utóbbi időben kevesebb európai helyszín a listára. Európáról ugyanis azt tartják, hogy túlreprezentált” – tájékoztatta lapunkat Fejérdy Tamás, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője. Ebből viszont nem következik, hogy esélytelenül pályáznánk egy újabb helyszínnel.
A hazai értékek közül már listás címmel büszkélkedhet a budapesti Duna-part és a Várnegyed, az Andrássy út, Hollókő, az aggteleki karszt, a pannonhalmi bencés főapátság, a Hortobágy, a pécsi ókeresztény sírkamrák, a Fertő tó, és 2002-ben a tokaji történelmi borvidék is a kiválasztottak közé került. Magyarország 2004-es világörökségi jelölése nem volt sikeres: a nemzetközi szervezet nem vette fel a listára az ősélőhely (paleohabitat) maradványairól ismert ipolytarnóci helyszínt. 2008-as próbálkozásunk volt a komáromi erődrendszer. Nagyon jól előkészített anyaggal pályáztunk, de a döntés előtti hetekben kiderült, hogy a magyar–szlovák közös beadvány ebben a formában esélytelen a címre, ezért a két ország időben viszszavonta a jelölést. Ha megvárta volna ugyanis a világörökség-bizottság nemleges döntését, akkor ezzel a kiemelkedő építészeti emlékkel később, más formában sem kerülhettünk volna fel a listára. Fejérdy Tamás szerint így viszont egy „nemzetközi sorozatjelölés” – olasz, osztrák, szlovák, magyar – részeként ismét szóba kerülhet. Ami a legközelebbi új, esélyes magyar jelölést illeti, az hasonló sorozatjelölés részeként a római limes magyarországi szakasza lehet. Visy Zsolt pécsi régészprofesszor közreműködésével uniós forrásból 2011 őszére készül el a felterjesztés és a kezelési terv.
Sokat segítene a hazai helyszínek megőrzésén, fenntartásán egy világörökség törvény. Ahogy arról lapunkban már beszámoltunk, tavaly ősszel elkészült egy koncepció, amely idén januárra tárgyalható törvénytervezetté érett, de az előző kormány már nem terjesztette be. Lapunk információi szerint az új kabinet még nem döntött arról, hogy némi fazonigazítás után beadja-e, vagy újat készít. Információink szerint szeptemberben születik döntés ez ügyben. Optimista vélemény szerint jövő januárra akár törvény lehet a tervezetből.
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy mely helyszíneket tart esélyesnek és érdemesnek a világörökségi listára. A várományosi listán jelenleg a következők szerepelnek: „Dunakanyar, kultúrtáj”, a Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó, a budai termálkarsztrendszer barlangjai, a komáromi/komárnói erődrendszer, a tájházhálózat, a mezőhegyesi állami ménesbirtok, az északkeleti Kárpátmedence fatemplomai, a római limes magyarországi szakasza, az ipolytarnóci ősélőhely, Lechner Ödön építészete.
