Nemzeti ünnep, Árpád Gimnázium. Török Ferenc nem fért a bőrébe, lógni akart a suliból. Neki is lódult, kapuk bezárva, nem maradt más, mint átugrani a tornaterem kerítésén. Peches szerencséjére Iglói Mihály, a Honvéd SE legendásan kemény edzője (Iharos, Rózsavölgyi, Tábori és a máig egyetlen amerikai 5000-es olimpiai bajnok, Bob Schul trénere – A szerk. ) szemtanúja volt szökésének, és megpróbálta feltartóztatni. A kisdiák egészen Aquincumig iszkolt megrakott iskolatáskájával, nyomában a tanárával. Végül elfogyott az ereje. Iglói csak anynyit mondott: fiam, te jól futsz. Így indult Török Ferenc először atléta-, majd öttusa-pályafutása a Honvédban. S meg sem állt az olimpiai aranyig.

Kedvenc sportja mégis a foci.

A bőrt azonban nem sokáig rúghatta, családcentrikus édesanyja nem nézte jó szemmel, hogy a kölyökmeccsek időpontja beleesett a vasárnapi tyúkhúsleves táljába. Jó pedagógushoz híven korán rászoktatta az olvasásra, jó irodalmi műveket adott a kezébe. Volt már akkor is Micimackó, ám inkább az indiánkönyvek ragadták magukkal. Falta J. F. Cooper és May Károly műveit. Nagy kedvence lett Winnetou, akinek kalandjait unokatestvérével rendszeresen el is játszották. A gimnáziumban pad alatt pörögtek a ponyvák lapjai. – Nagyon szerettem a Rejtő Jenő-könyveket. A kor Harry Potterjét – mosolyog. A kötelezők ellen sem ágált. Jókait kedvelte, Mikszáthot kevésbé.

Egy szökelléssel a játszótérről a kis felnőttek világába került. Edzések, később a jogi pálya, amelyre apja unszolására szánta rá magát. Nem elég a sport, tanulni is kell. A HÉV-en két erőmunka között bújta a jogszabályok vaskos köteteit.

Szövetségi kapitány lett, párhuzamosan megkezdte ügyvédi pályafutását is. Praktizál is a mai napig. Mindenre emlékszik, csak úgy röpködnek a napra pontos dátumok.

A nemrég elhunyt Móna István olimpiai bajnok – Balczó András, Móna és Török öttusacsapatként négy világbajnoki elsőséget, majd Mexikóvárosban olimpiai aranyérmet szerzett – novemberben fejezte be könyvét, amelyben összefoglalta élményeit. – Másfél nap alatt elolvastam több száz oldalt. Az én életemről is szólt, furcsa volt látni az ő szemszögéből. Volt, amire nem, volt, amire másképpen emlékeztem. Marha érdekes dolog volt – ezen felbuzdulva tavasszal el is kezdte papírra vetni saját élményeit is.

Az olimpiákra kanyarodva Mexikóváros is szóba kerül: – Nem akarták ott rendezni, féltek, hogy nem lehet magaslaton jó teljesítményt nyújtani. Rendeztek egy „próba” öttusavi lágbajnokságot. Három hétig tejbenvajban fürösztötték őket azték födön. Mire az olimpiai bizottság tagjai megérkeztek a tárgyalásra, a világbajnokság résztvevői kisimult vonásokkal bólogattak: lehet itt olimpiát rendezni!

1964-ben Tokióban nyert aranyat egyéniben. Az olimpia előtt minden nemzetközi versenyen tarolt. Félt is, hogy a nagy számok törvénye alapján pont az olimpiára szakad meg a veretlenség. – A futópálya utolsó 200 méterénél az olimpiai láng mellett vezetett el az út. Szél volt, és rám fújta egy kicsit a lángját. Ma is érzem, ahogy megpörzsöl.

A nagy számok törvénye néha nem érvényesül. Török Ferenc neve ezért mindig ott lesz a magyar olimpiai bajnokok díszes tablóján.

Polcfigyelő

Nyáron az uborkaszezonban néha jut idő regényekre, lekerül egy-egy Agatha Christie, Dan Brown vagy Margaret Mitchell regénye, az e lfújta a szél a polcról. Legutóbb egy Coelho került a kezébe. mégis mostanság „párperceseket” olvasna. többre nincs ideje. Az asztalon fekszik jó barátja, Vámos Miklós: kedves kollégák című dupla kötete.