Fölütésként – majd keretes zárásként – Bródy János polbeat-békenótájának parafrázisa csendül föl: „Ha én imél volnék sohasem robognék, / üvegszálak ágán szerverek közt bújnék. / Ha én imél lennék úgy kitörölhetnének, / de nem volnék árnyéka spem vírus szemétnek”. A szövegekért felelős Závada Péter beereszt minket egy chatszobába („Chat Tamás privát beszélgetést kezdeményezett Ibolyával”). Citál hazai slágerekből (Quimby, Zerkovitz, KFT, Szűcs Judith, Beatrice, United, V’Moto-Rock, etc.). Átkölti kötelező tananyaggá lett lírikusok verseit (Mama, A walesi bárdok). A szabad képzettársításos, néhol rapesített kutyulmány mellett Mizsei Zoltán kevert-roncsolt, élő kompozíciójából áll össze a figyelemre méltó hangkulissza.

Hód ügyesen használja (ki) a hatalmas teret: meglepetésszerű, hol bukkan föl éppen a hét aktor és a tizenegy táncos valamelyike. Egyáltalában, eleinte kétséges, hogy a szereplők közé sorolható-e a füvön ugrabugráló, szőke leányka; a frizbiző, aztán néptáncelemekkel vegyített chippendale-re vetemedő, félmeztelen fiútrió vagy a várandós kismama. A dombon ücsörgő nézők között (el)rejtőző, szaladgáló, guruló, bukfencező előadók hirtelen lépnek be egy-egy jelenetbe, gyorsan tűnnek el, hogy később, váratlan, újra fölbukkanjanak. Mindez nagyszerűen rímel a világháló személytelen, gyakorta anonim, kiszámíthatatlan kommunikációs-csiripelési szokásaira. Ahol is egy gyors-rövid kielégülést nyújtó, erotikus vallomás így hangzik: „szétblogolnám a lelkedet”. Ahol is lehet, hogy a vértelen társalgás „privát”, de a legkevésbé meghitt.

A koreográfia nem marad adós a kapcsolati konfliktusok (stílszerűen: kapcsolódási probléma) fölskiccelésével: míg egy pár kergetőzik, civakodik, bújócskázik, addig Csúz Lívia és Jászberényi Gábor az érzéki házimunka mellett dönt. A duó, hagyva a takarítást másra, kezében mosogatórongyot szorongatva enyeleg, ölelkezik-csókolózik a füvön – háttérben kék műanyag vödör. Amely kellék bár kevéssé sikamlós, de legalább annyira romantikus, mint az a bizonyos vaj Az utolsó tangó Párizsban hajdanán botrányos, máig észbontó szexepizódjában.

Tagadhatatlan, a happening táncnyelve – improvizatív mozdulat- és mozgássorok – erősen korlátozott, sőt önmagában elégtelennek bizonyulna. Emellett a férfiak (így: Busa Balázs, Molnár Csaba) látványosan jobban teljesítenek, sokkal fölszabadultabbak a hölgyeknél. A termékeny együttműködést példázó Akció a Parkban mégis ötletes, munkás darab. Ráadást Hód Adrienn tavaly nyári linkóciságához, a Lábán-díjra jelölt – általam lábatlannak és fejetlennek ítélt – Supra Hitshez képest kiváltképp tisztes megnyilatkozás.

Ötletes, munkás darab