Közülük heten indultak Pécsről (bár más adatok szerint ennél többen voltak, akiknek volt közük Baranyához vagy Pécshez), így Breuer Marcell és Forbát Alfréd építész, Weininger Andor építész-festő-formatervező, Molnár Farkas építész-festő-grafikus, Fodor Etel fotográfus, Stefán Henrik és Johan Hugó festő, de ide szokás sorolni a dél-baranyai Berger Otti textilművészt és a horvát származású, de Pécs művészeti életében jelentős szerepet játszó Csacsinovics (Tarai) Lajos festőművészt is. E névsor mögött olyan teljesítmény áll, amit Pécs, mint Európa Kulturális Fővárosa büszkén mutathat meg, s ezt végre meg is teszi. Sőt a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai kiállítóhelyén nyílt kiállítás ennél jóval többet is vállal: a Bauhaus magyar tagjainak eddigi legnagyobb, öszszefoglaló bemutatását A művészettől az életig címmel.

Ahogy Bajkai Éva, a kurátorok egyike fogalmazott, a tárlaton főleg a képzőművészeti anyag dominál, igaz, ma a Bauhaus általában építészeti megjelenéséről ismert. Bár tudjuk, hogy az élet és a művészet más területein is új utakat nyitott: a fotózásban, a színházban, a formatervezésben, a bútor- és a textilművészetben, a tipográfi ában, a szobrászatban, de a zenében és a gasztronómiában is. Az anyagot 13 német, 16 magyar, 3 amerikai és egy zágrábi gyűjteményből sikerült összeválogatni, közülük az egyik legfontosabb a berlini Bauhaus-Archiv, ahol a pécsi kiállítást december és február között szintén bemutatják majd.

A hazai látogató, aki végigböngészi a két épületet megtöltő tárlatot, olyan kérdésekre is megkapja a választ, hogy például miért éppen Pécsről kerültek olyan sokan Gropius iskolájába, vagy hogy mit adtak a magyarok a Bauhausnak. Hogy miért Pécs? Egyrészt talán mert a pécsiek közül többen is német származásúak voltak, baranyai német közegből jöttek, s így könnyebben tudtak azonosulni a weimari iskolával. Legtöbbjük már részt vett az első világháború végén alakult Pécsi Művészkör munkájában. Molnár, Weininger, Stefán és Johan egy expresszívebb festői kifejezésmódot keresve együtt orientálódott az 1919-ben indult a Bauhaus-iskola felé. Molnár és Stefán 1921 nyarán, itáliai útjukon, Fiesoléban találkozott az iskola egyik mesterével, és részben ennek hatására kapcsolódtak a Bauhaushoz. Amikor 1921 őszén Weiningerrel és Johannal együtt jelentkeztek Gropiusnál, Breuer és Forbát, a két pécsi építész már Weimarban dolgozott.

De nemcsak pécsiek, hanem más magyarok is eljutottak a húszas évek elején Gropius körébe. Egyesek nem is Gropius, hanem a festészetet és formatant tanító Johannes Itten hatására. E korai korszakban ott találjuk például a fémműhelyben dolgozó, formatervező Pap Gyulát, a kritikus Kállai Ernőt és a grafikai műhely vezetésére meghívott Moholy-Nagy Lászlót, de kapcsolatban állt a főiskolával ekkoriban Bortnyik Sándor is.

A kiállítás kisebbik épületében a magyar előzményeket, a Bauhaushoz vezető utakat jelenítik meg. Például a később építészként ismertté vált Molnár Farkas és Stefán Hugó alig ismert festményeit, grafikáit. Közöttük az 1921-es itáliai útjukról készült mappa képeit, amelyeket már a Bauhausban nyomtattak ki. De itt láthatók Csacsinovics (Tarai) Lajos ritkaságszámba menő épületvíziói is. Vagy az a Krónika című pécsi folyóirat, amelyben írásaik még a Bauhaus előtt megjelentek. Külön termet kap Bortnyik, de főleg Moholy-Nagy háború végi, illetve az utáni konstruktivista munkássága, amely később a Bauhaus irányát is befolyásolta. Egyebek mellett ezt mondják az egyik legfontosabb magyar hatásnak a Bauhausban.

Aztán a nagyobb épületben azt is láthatjuk, hogyan teljesedtek ki a magyarok, köztük a pécsiek Weimarban és Dessauban, a legkülönbözőbb területeken. Eredetiben ritkán látható alkotások jelenlétét élvezhetjük. Itt vannak Stefán eddig ismeretlen faszobrai, megjelenik Molnár 1923-ban készült Vörös Ház makettje, amely a kiállítás egyik emblémája lett. Külön erre az alkalomra elkészült Weininger híres gömbszínház tervének makettje is. Eddig csak a rajzai voltak ismertek, amelyek rendszerint fejjel lefelé jelentek meg a Bauhausról szóló könyvekben. Megjelennek az Auschwitzban meghalt Berger Otti szőnyegei, textiljei, montázsai, és a világhírűvé vált Breuer Marcell grafikái, bútorai is. Nemcsak az általa feltalált (biciklikormány ihlette) Vaszilij csővázas szék, hanem például lécszéke és híres női toalettasztala is. Breuernek egyébként jövőre emlékművet állítanak Pécsett, a pályaműveket már látni is lehet a Csontváry Múzeum épületében. A Pécsre később visszatért Forbát Alfrédtől egy lakóhajó terv tűnik fel. Pécsen megépített Bauhaus-házait pedig a kiállítás idején hetente kétszer induló, buszos városnézéssel lehet körbejárni.

Gazdag válogatás mutatja be a Bauhaus fotográfiai és grafikai termését. Elsősorban a Moholy-Nagy nyomában járó magyar női fotográfusok, Fodor Etel, Blüh Irén és Kárász Judit kísérleti és szociografikus fényképeit, melyek megjelenítik a Bauhaus mindennapi életét is. Például a különleges Bauhaus-eseményeket, a júniusi lampionünnepet vagy az októberi sárkányünnepet.

A Bauhaus a harmincas években a hazai építészetre és formakultúrára is jelentős hatással tudott lenni, a diktatúrák idején azonban nemkívánatos irányzattá vált. A fasiszták túl balosnak tartották, a kommunisták túl polgárinak. A hatvanas évektől került lassan vissza a köztudatba. Magyar szempontból most érkeztünk el eddigi legnagyobb számbavételéhez: ezzel a pécsi kiállítással.

Molnár Farkas 1923-ban készült Vörös Ház makettje a kiállítás egyik emblémája